fbpx

A Kísérő

Nem váltam nagy misztikus tanítóvá, vagy ilyesmi. Van viszont egy csomó élményem. Végigjátszottam egy nagy halom iskolát (zömében szervezetlent, magam feje után összerakott tananyaggal), elsajátítottam egy csokor módszert, amikből aztán kiválogattam, amik nekem működnek.

Mindenem a könyvek, ezért jó sok könyvet is elolvastam. Nem feltétlenül a leghíresebbeket, nem is mindig a legigazabbakat. De mindegyikben találtam igazgyöngyöt.

Aztán arra gondoltam, hogy túl sok ember kóvályog vakon a világban, mintha direkt valami szemellenző-szépségverseny zajlana, mintha az lenne a cél, hogy minél kevesebbet vegyünk észre a minket körülvevő csodákból. Rá kellett jönnöm, hogy a zombikat az afrikai mágia találta fel, de a Művelt Nyugat vállalta a tömeggyártást.

 

Elhatároztam, hogy képességeimhez mérten segíteni fogok. Marketing-duma nélkül. Mézesmadzag nélkül. Bizony, nem lesz „egyet fizet, felet kap” akció sem. Merthogy az időm értékes, elkérem a díjat érte, ami számomra kényelmes, és ha hajlandó vagy velem jönni, hatékonyak leszünk közösen. Ha csak alibizni szeretsz, arra kérlek, egymás idejének rablása helyett válassz másvalakit, ebben az esetben nem én vagyok az embered. (Mindezt szeretettel, mindenféle harag vagy sértődöttség nélkül írom.)

Felfűzöm a számomra bevált gyakorlatokat, mögé teszem, amit elméleti és érzelmi síkon összegyűjtöttem. Lépésről lépésre elkísérek bárkit, akit érdekel, odáig, ahova eljutottam. Svédcsavar nélkül. Elmagyarázom, mit miért végzünk, miért annyi ideig, mit érhetünk el általa. És pont.

Nincs ellenőrzés, mindenki magának tanul. (Itt is és máshol is, ami azt illeti.)

Különlegesség-ígéret sincs, hiszen abban, amit átadok, nincs semmi, amit bárki ne találhatna meg ugyanígy a Mindenségben.

Három “jó tudni”-dolog:

1.) A kísérő nem ítél. Nem is feladata, többnyire nincs is kedve hozzá.

2.) A kísérő nem dönt helyetted. Még csak nem is sugallja a szerinte helyes választ. Merthogy az már az ő válasza lenne, nem a tied.

3.) A világ összes ezoterikus könyvét összevásárolhatod, mégsem jutsz egy tapodtat sem előre, ha nem gyakorolsz. Ha nem építed be a mindennapjaidba, amit tanultál.

Olvasni nem elég. Ha nincs magadra naponta 10-20 perced, bele se kezdj semmibe. Kár a kidobott pénzért.

De mi van akkor, ha…?

Mi lesz, ha gyakorolsz? Ha lesz kitartásod?

Szerintem közelebb kerülsz Istenhez és önmagadhoz. Módosul a látásod, más színben látod a világot, lesz szemed a szépre. Talán még a prioritások is átrendeződnek.

Megválaszolod saját kérdéseidet. És rájössz: igazad van. Nem lesz szükséged külső segítségre, orákulumra, aki megmondja a tutit.

Ha jól figyelsz, felébred benned az igény, hogy szabaddá válj.

És ki tudja? Ha ügyes vagy, talán egyszer csak azt veszed észre: boldog vagy és szabad. És hogy az egész tényleg csak játék.

 

logo