fbpx

Blog

Hogy is szólt a megállapodás?

Ha már Oroszlán Jupiter – Skorpió Mars quadrát, ejtünk még pár szót a karmikus szerződésekről.

A hétköznapi világban mindenki odáig van a felelősségtől meg annak vállalásától, közben nagyon sokan elfelejtik figyelembe venni a dolog másik oldalát. Mert pontosan ugyanakkor, amikor a Föld egyik oldalán nappal van, a másik oldal sötétbe borul. Pontosan ugyanakkor, amikor két dolog közül az egyiket választjuk, a másikat nem választjuk.

Árnyalom.

Kép: alphacoders.com

Kép: alphacoders.com

Tegyük fel, hogy életünk forgatókönyvének összeállításánál azt a hivatást vállaltuk egy közösségen belül, hogy tanítani fogunk. (Ezt értem karmikus szerződés alatt.) Áthozunk az átlagosnál kicsivel több tudást, kicsivel könnyebben tanuljuk újra, amit már eleve is mindenki tudott, éppen azért, hogy a többieknek (akik egyéb tapasztalatok szerzésével vannak elfoglalva) segíthessünk a szellemi hazatalálásban. Aztán elszegődünk éhbérért karfiolhintát stencilezni. A közösség pedig tanító nélkül marad. Egy sereg ember nem kapja meg azt a tudást, ami ahhoz kellene, hogy tovább tudjanak lépni. Lélektestvéreink rajta maradnak a hoppon.

Üzleti nyelvre is le lehet fordítani.

Orvos vagyok, és aláírok egy szerződést egy eldugott, hátrányos helyzetű körzetbe. Fel is pakolom a szerszámaimat, vegyületeimet, mérgeimet és hálózsákom, és elindulok világgá. Utam egy meleg, párás éghajlatú mező mellett vezet el, és eszembe jut, mennyivel könnyebb kenyér marihuánát termeszteni, mint hisztis kölkök torokváladékában üdülni könyékig. Termesztek, értékesítek, szívok, egészen más irányt vesz az életem. Már el is felejtettem a térséget, ahol pedig engem nagyon vártak, és ahol most orvos nélkül maradt a sok gyógyulni vágyó azért, mert felelőtlenül, szószegő módon leragadtam a röhögős legelőnél.

Nem riogatok senkit azzal, hogy a karmikus szerződésszegésért hároméletnyi büntetőmunka jár nyakig egy termeszvárban (vagy válogatott kiképzésen átesett anyósok, csatárláncban), mert ez így nem lenne igaz. Mindenki tudja, mit vállal, mindenki ismeri a következményeket. De olykor nem árt észben tartani, hogy nem tudunk elszigetelten létezni a teremtésben. Mindannyian kapcsolatban vagyunk egymással. És ha én nem vagyok a helyemen és nem végzem a dolgom, máris borul a dominó. Vagy ha nem is borul, de nehezedik a kirakós.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy érzelmeink a legjobb iránymutatók, akkor már csak azt kell néznünk: vajon boldogok vagyunk-e életünkben, párkapcsolatunkban, játszótársaink között. Ha igen, úgy a szerződés teljesedésbe ment, tesszük a dolgunkat, jár a karmikus piros pont.

Ha viszont kevés a pénz, hülye a főnök, verekedős az ember és körülöttünk mindenki rosszindulatú idióta barom, akkor talán érdemes lenne leülni egy bambival a sarokba és számot vetni a hogyisvanokkal. Nyomatéknak és ösztönzésül meg ott állnak mögöttünk azoknak a társainknak az árnyképei, akikkel kibergerélünk, amíg toszakszunk.

Pálcák a kézben, áldás az úton.