fbpx

Blog

MOGY meseszirmok III.

MOGY meseszirmok III.

 

 

Mesélek Nektek egy napról, tíz és fél óráról. Meseszirmokat dobok a szélbe, Rajtatok múlik, melyikért nyújtjátok ki a kezeteket.

 

 

III. szirom

 

A parkoló és a rendezvény tulajdonképpeni helyszíne között kap helyet a sátortábor. A sátrak, sátorcsoportok szép rendben sorakoznak egyenes utcákkal, zászlókkal, címerekkel. Nem nagy dolog leverni négy karót és kijelölni a sátorrendet, a közlekedő utakat, de érzetben rengeteget számít. Hosszan gyalogolunk a felvert sátrak melletti szalmaúton.

Az út másik oldalán feltűnik a motorosok tábora. Pillanatig elfog a vágyódás: királyi érzés lehet két keréken koptatni az aszfaltot, kívülről is látszik, hogy aki igazán komolyan műveli ezt a műfajt, az testvére egymásnak. Becsülöm összetartásukat, szolidaritásukat akkor is, ha az én szívem a lovasokkal dobban együtt. De akárkivel dobbanok akárhova, feltétlenül meghajlok a vagányság előtt, amellyel fittyet hánynak a sztereotípiáknak, és megetetik az éhes árvákat, vagy kifestik az árvaházat, vagy ajándékokat visznek, ha úgy adódik. Hírverés nélkül, ingyen. Tetovált, lófarkas, marcona figurák minden gond nélkül bohócot csinálnak magukból egy gyermekmosoly kedvéért. Tudom, hogy nem szerencsés sztereotipizálni, de azért itt megkockáztatom: illa berek, nádak, erek, a Motorosok tényleg jó emberek.

A szalmaúton, útfélen, szabad területeken fiatalok (barantásoknak tippelem őket) botokkal, karikás ostorral gyakorolnak, vagy kis csoportokban ülnek a földön és nevetnek, énekelnek. Sokfélék, nem is egy korosztály, hajviseletük is különböző. Egy dolog azonban közös bennük: nem kapják el a tekintetüket, ha a szemükbe nézek. Visszaadják a pillantásomat is, a mosolyomat is. Nem akarok nekik semmit mondani, ők sem szólnak hozzánk és jól is van így… elég, hogy a tekintetem végre állják valakik. Ilyesmit a hétköznapok pesti utcáján hiába is keresnék. A városban nem néz a szemembe senki. Sem a pincér, sem az újságos, sem a járókelő. Ezért különös érték nekem, hogy szegény, magányos nézésem ezen a poros, mégis tiszta helyen annyi fényben fürdethetem, amennyiben akarom. Jó sokáig tart, mire megszokom, hogy itt ezt is lehet…