fbpx

Blog

2018. aug. 23.: Szűz és Regulus

Kép: Pinterest

Képzeljetek el egy olyan Rendet, ami a Szer-etet tisztaságán alapszik. Egy olyan aratást, ahol mind az édes, mind a másmilyen magokat mi magunk vetettük el, és ahol mindennek értelme van, ahol minden gyümölcs nekünk terem, saját nevelés eredményeként.

És most képzeljetek el egy világot, ahol minden, de minden a mi uralmunk alatt áll. Vagyis ahol minden olyan, amilyenné mi tesszük.

Kész van? Jó. Akkor mehet tovább az élet, immár ebben a tudatban.

23-án reggel lép a Nap a Szűz zodiákusi jelébe, és ezt az akciót a mostani (világ)korszakban úgy viszi véghez minden áldott évben, hogy közben együttáll az Oroszlán szívével, a Regulus csillaggal, aki a feltételek, elvárások és kikötések nélkül áradó, mindent beborító és felülíró szeretet csillaga. Az uralkodó erős, bölcs, bátor, méltóságteljes szeretetének a csillaga. A rálátó elfogadásé. Valahogy úgy van ez bennem, hogy ez a stáció (az erre az állomásra érkező lélek) rálát a körülményekre, a megértés oldószerében feloldódtak már az áldozati és önzésből fakadó játszmái, ám ez a szakasz nem a “minden EGY” és “minden jó, ahogy van” békességéről és bölcsességéről szól (még). Ebben a szakaszban még erőnk is és inspirációnk is van a változtatásra.

Ilyenkor kreativitásunkat, játékosságunkat és erőnket a megváltoztató, átalakító késztetéseink szolgálatába állítjuk. Nem azért, mert viselhetetlen, ami van, hanem azért, mert megértettük a tanulságot, és lépnénk tovább magasabb szintre, ahol több a fény, a könnyed derű, a bizalom. Tehát az én olvasatomban a szeret nem egyenlő a végleges belenyugvással és mindennek eltűrésével.

Ez a stáció legalábbis nem.

A Szűz ideje mindig a szeretet fényével és tisztaságával indul. Az aratás (betakarítás), a rendezés indító inspirációja tehát a fent írt, világformáló erő. És igen, olykor a legvagányabb káoszban is szükséges megalkotni (vagy legalább felfedezni) a rendező elvet. A Szűz idejében zajlik a szőlő szüretje is. Spirituális értelemben a szőlő Nap-gyümölcs, maga a tárgyiasult (anyagba éledő) napsugár. A borkészítés hagyománya időtlen idők óta spirituális, közösségi tevékenység, és maga a végtermék is saját önvalónk mély, belső igazsága felé segít vissza bennünket. És mindez végső soron az isteni rendet szolgálja.

Érdemes ezekben a napokban néhány koncentrált gondolatot szentelni párkapcsolati, családi és hivatásbéli témáinknak, mert az égen kialakult nagy háromszög abban segít, hogy a lelkünk legfontosabb kérdéseire működő, praktikus válaszokat kapjunk itt, az anyag tündérvilágában.

Ha azt írom, hogy ez az időszak alkalmas arra, hogy kijussunk tudatunk illuzórikus börtöneiből, az igaz, bár korántsem a teljes igazság. Ezért talán érdemes tenni egy kicsit, igaz?

Pálcák a kézben, áldás az úton.