fbpx

Blog

2018. okt. 23-24.: Skorpió, Plútó és telihold

Október 23-án, a kora délutáni órákban lép át a Nap a Skorpió jelébe, utána 24-én este telik a Hold.

Kép: Joe Amon, The Denver Post

A szokásos Skorpiószöveg a szexualitásról, ösztönökről, rejtett érzelmekről és a rejtélyekről úgy általában, esetleg a(z ön) marcangolásról szólna. Most azonban – minő véletlen – az Uránusz odahuncutkodik a Nappal szembe, és a telihold jelenségébe is belekotnyeleskedik, mégpedig úgy, hogy együtt fog állni 24-én este a – Nappal épp szemben ragyogó – Holddal.

Ezek mellett a jelenségek mellett tehát nem mehetünk el szó nélkül, főként, ha tekintetbe vesszük azt is, hogy a Plútó éppen ennek az uránuszos teliholdnak az idejét választotta a Nappálya alá merülése időpontjául.

Na, kérem. Igyekszem nem átmenni riogatósba, de szerintem szerencsés, ha ilyenkor felkészülünk a radikális és/vagy hirtelen változásokra, akár abban az értelemben is, hogy valami(k) véget ér(nek). Nem kivétel a földi inkarnáció sem. Amikor ugyanis olyan ívű a változás, amelyet lelki és szellemi rugalmasságunk nem tud követni, akkor inkább kilépünk és újat kezdünk, esetleg hosszabb gondolkodási időt biztosítunk magunknak – így vagy úgy. Fontos ilyenkor is észben tartani, hogy senkit nem lehet kívülről megváltani (és nem, a Jézus, a világ megváltója sztori is kopottasan bűzlik), és hogy senki helyett nem lehet változni. És nem is érdemes.

Figyelhetünk ezzel szemben arra, hol és hogyan tudunk saját életünkben változtatni, mely életterületre tudjuk úgy átvezetni ezeket a világfordító, a maguk végletességében is tisztító, gyógyító energiákat, hogy annak életöröm és egészség legyen a kimeneti terméke.

Az Uránusz jelenléte garantálja, hogy ez az időszak ne pusztán a titokkutatásról szóljon, hogy ne úszhassuk meg holmi fekete fűzős, vörös tűsarkús vadóckodással (persze ezekről sem kell megfeledkezni), hiszen lehetőséget kapunk arra, hogy kezdjünk valamit önnön felszabaduló (tehát felszínre kerülő, tehát láthatóvá váló, tehát rendelkezésre álló) ösztönenergiáink és belső motivációs erőink özönével. Első látásra talán ijesztő lehet, amikor az elfojtás befuccsol, amikor arcunkba robban a szőnyegalja. De aztán – visszatekintve – kivétel nélkül az a konklúzió, hogy magasabb szintre lépünk az ilyen robbanásoknál.

A telihold sem arról szól, hogy megvadult tömeggyilkosok szabadulnak rá a védtelen tanyavilágra. Hanem arról, hogy a maga teljességében láthatjuk, mit jelent számunkra az anyagi ÉS érzelmi biztonság, és hogy a lélek, a szellem és az anyagi világ együtt játszik annak érdekében, hogy ezt meg is tudjuk valósítani.

Fontos látni, hogy a kozmikus működéseknek nincsen egyáltalán előjele. Erők mozognak, olykor intenzívebb, olykor lágyabb kiadásban, és ezeket az erőket mi itt, a földi létezésben színezzük saját színeinkkel. Azért írom, hogy fontos (FONTOS!) átlátni ezt, mert ha ez a tudás sejtszinten megvan, akkor soha többé nem szükséges félni semmilyen bolygóállástól.

Ha ezt megértjük, akkor nem lesz bennünk primer félelem csupán azért, mert a Plútó valahova megy (egy amúgy látszólagos, csak a Földről értelmezhető virtuális vonalat keresztez), vagy a Nap valahol van (az amúgy szintén látszólagos, Földről szemlélt útján). Mint ahogy önmagában (gondolom) egyikünk sem áll neki sikoltozni, ha meglát az asztalon egy húsvágó bárdot. Igen, előfordult, hogy valahol, valaki feldarabolta az élettársát egy húsvágó bárddal. De ha nem úgy választom, hogy embert darabolok vele, akkor a bárd segíthet akár a földbe ültetővájatot húzni, kitámasztani egy billegő asztal lábát, vagy díszítheti a fészer falát használaton kívüli, de tetszetős szerszámként. És minden esetben ugyanarról a bárdról beszélek, és csak rajtam múlik, mire használom.

Ha bárddal megy már gördülékenyen, hiszek benne, hogy Plútóval és Szaturnusszal is menni fog ugyanez. Csak elhatározás és gyakorlás kérdése.

A mostani időszakban tehát gyorsul a hinta, magasabbra lengünk, nagyobbat repülünk. És eközben – miként a hintán – tökéletes, megtartott biztonságban vagyunk.

Érdemes tehát figyelni, hova áramlik az érkező energiatöbblet (anélkül, hogy jobban akarnám tudni az Istennél), megengedni, hogy legyen, ami lenni akar. És figyelni, tudatosságunk fényével a tanújává válni, és örömteli és lágyan áramló módon tanulni akkor is, ha valakik (ha esetleg sokan) más (szenvedősebb, fájdalmasabb) utat VÁLASZTANAK.

Mert (i) ami a múltban valahogy volt, nem determinálja, hogy a jövőben is ugyanúgy lesz, és (ii) az, hogy valamit sokan választanak, még nem kötelező érvényű az én választásaimra nézvést.

Ne higgyétek, teszteljétek!

Pálcák a kézben, áldás az úton.