Húsvét vasárnap hajnala a hagyomány szerint az élet diadala a halál felett, a Mágus diadala az anyag világa felett, a remény diadala a kétségek felett.
Forrás: Thinkstock
Anélkül, hogy muszáj lenne fizikai szinten megfeszülnünk, kiszenvednünk és fénnyé változtatni fizikai testünket egynémely – sugárzás által használhatatlanná rongált – halotti lepel hátrahagyásával, saját életünkben időről időre tapasztalhatunk egyes fontos témáinkban újjászületéseket, amelyek – ha nem is ennyire látványosak – mindenképpen új kezdeteket, más szintű élményeket jelentenek.
Húsvétkor a saját mélységeiben megmerülő, saját árnyaival szembenéző és felettük győzedelmeskedő, saját életét és személyes energiáit ismerő és uraló Ember(fiá)t ünnepeljük. Azt az Embert, aki mi is lehetünk, amint úgy választjuk. Azt az arcunkat, azt a valósággyöngyünket, aki mi vagyunk, önmagunk legjobbjaként, folytonos fejlődésben is tökéletesen.
Érdemes ebben a legnagyobb örömben felismerni, miben állt személyes pokoljárásunk, személyes halálunk Nagypéntek délutánján, és miben áll a vasárnapi újjászületés, feltámadás, új hajnalra ébredés.
Mert sosem a mások története, mindig csak a saját mesénk hordoz nekünk kincseket. Ha így mesélnénk, miről szólna a húsvéti ének?
Pálcák a kézben, áldás az úton.
