Blog

2019. január 10-12: Sorsfordító

A Nyilas jelében járó Vénusz a kapcsolatok távlataira segít ráérzékelni, ám a mostani napokban csillagképi értelemben a Skorpió ollóját érinti, tehát a távlati tervezést megelőzheti a fényevesztett, lehúzó minőségek levágása. Ez nem (feltétlenül) jelenti azt, hogy a teljes kapcsolat kukaérett úgy, ahogy van. Emlékezzetek: sokszor van úgy, hogy a kapcsolat önmagában megújul, ugyanazzal a társsal születünk közösen újjá és helyezzük a szövetségünket teljesen új alapokra.

Forrás: Flickr.com

Csütörtöktől szombatig érzékelhető a legmarkánsabban a Napnak és a Plútónak az együttállása. Párszavas értelmezésben ez színtiszta erő, radikális változás, gyökeres átalakulás, hirtelen szintlépés, fejlődés. Alkalmasint lehet ebben az állásban annyi erő, amely elég ahhoz, hogy a megfelelően körülárkolt és tisztán megfogalmazott gondolatok és (újévi) fogadalmak valóra váljanak. (Ezért kezdjük az évtervező folyamatunkat ennek a változtató, gyógyító, jobbá változtató erőtérnek a hajnalán.)

Az együttállás esszenciális, koncentrált erejét árnyalja, finomítja a Jupiter-Neptunusz kapcsolat, mely (annak okán, hogy változó jeleket érint) megadja a kulcsot ahhoz, hogy mitől lesz egy változás előrevivő és valóságos: amikor a lélek színtiszta igazságából születik meg az átalakulás, akkor van kozmikus értelemben minden a helyén.

Zárójeles megjegyzés: a Neptun-Jupiter kapcsolódás önmagában azt okozza, hogy meditációval, spirituális gyakorlatokkal könnyebben átérzékelhetünk a láthatatlanba, messzebbre láthatunk, mélyebbre merülhetünk önnön rejtelmes világunkba (viszonylag kevés erőbefektetéssel).

És most a Nap-Plútó kapcsolatról kicsit bővebben.

A Naprendszerre értelmezve a Nap a rendszer középpontja, a Plútó pedig a legkülső bolygója. A Szaturnusz is határbolygó, ám ő szabad szemmel látható még. A Plútó már a láthatatlan tartományokon túli, végtelen anyagi és anyagtalan szférákkal jelenti a kapcsolatot. A Nap jelképezi a világosságot, Plútó (a görög mitológiában Hádész, az alvilág teljhatalmú ura) pedig a tudatalatti tartományok láthatatlan, (fél)homályba vesző részeit. Kettejük együttállásakor fény ragyoghatja be a rejtett tájakat, vagyis felismerhetünk egy csomó fontos részletet saját árnyékban lévő (ál)arcainkról. Ezekben a napokban megérezhetjük a sötét ragyogás erejét, és felülemelkedhetünk a jó-rossz dedóján. Ráébredhetünk, hogy mindenféle előjelű erő is csak ugyanolyan erő, amiknek használatára rendeltettünk. És hogy bármely eszközt szabadságunkban áll használni „jóra” és „rosszra” is. Hogy nem az eszközök ilyenek vagy olyanok, hanem mi magunk.

Aki tehát elhatározta, hogy radikális változást, nagy léptékű fejlődést eszközöl sorsában, most készítheti a varázseszközeit, mert elérkezett az idő.

A színpad bevilágítva, a nézőtér lélegzetvisszafojtva vár, a függöny azonnal felgördül.

Pálcák a kézben, áldás az úton.