A tegnap írtak mellé vasárnap napközben érezhetjük, amint lelkünk noszogat minket, hogy kezdjünk el valamit, ami már régen mocorogtatja a szívünket. Mindenkiben van olyan dédelgetett vágy, amit szeretne megélni. Van olyan tanfolyam, tevékenység, utazás, élmény, ami első helyen áll a bakancslistán. És képzeljétek: van olyan is, hogy valakinek nincs is bakancslistája. Vagy olyan régen elhanyagolta, hogy már nem is meri elővenni. Pedig ezen a listán történik a valódi Élet.
Az ember természetes állapota a megalkuvások nélküli szabadság. Ez nem valamiféle kiváltság, hanem az önmagunkra ébredés jutalma. Természetes hozadék, velejáró, ingyenes juttatás.
Kép: deviantart.com
Amellett, hogy ezekben a napokban a gyermekekre figyelünk (vagy sajátunkra, vagy máséra, vagy a bennünk élő ifjoncra), ajánlom még olvasatra a „Találkozás egy fiatalemberrel” című rövidke, könnyed szösszenetet.
Be ne ugorjatok! Se nem könnyed, se nem szösszenet, hanem véresen komoly, beavató mű. De annak, aki elég bátor saját magában is lejátszani ezt a menetet, felbecsülhetetlen értékű felismerést, tapasztalást hoz jutalmul.
Ajánlom, hogy olvasás után várjatok (legalább) egy napot, mire megkeresitek a Hozzátok tartozó úrfit vagy leánykát. És hogy úgy figyeljetek mondanivalójára, mintha az életetek függene tőle.
Merthogy valóban így is van.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
