Szombaton változatlanul jelen van az álmodozás, befelé figyelés. A nyugalom állapotából el tudunk indulni a rejtelmek kutatása felé. Ugye már nem is kell mondanom… nyüzsögve nagyon nehéz a lélek mélységeit fürkészni. A gondolatok zajában szinte lehetetlen meghallani a sóhajfinom hangokat.
Kép: Christopher Martin (christophermartinphotography.com)
Ha az angyali világokkal vágyunk kapcsolatot teremteni, erre is kedvező ez a nap. Arra itt is jó figyelni, hogy legyen nyugalom, belső csend.
Amikor egyszerre kétezer szálon kattog párhuzamosan az agyunk, az ún. „egó” ül győzelmi ünnepet. Amikor azzal az indokkal bújunk ki a meditációs vagy koncentrációs gyakorlatok alól, hogy „képtelen vagyok lecsendesedni”, „nekem MUSZÁJ egyfolytában gondolkodnom”, csapdába sétálunk bele. Ha úgy gondoljuk, hogy képtelenek vagyunk megállítani az agyunk lefetyelését, ez bizonyára így is van. Csak azt felejtjük el ilyenkor, hogy tudatos emberek volnánk, Isten lelkéből-szelleméből egy szikra, vagy mi a szösz.
Ha úgy döntök, hogy le tudom csendesíteni a gondolataimat, akkor lecsendesítem őket. Sőt, olyan üres leszek, mint a magyar trón. Mert a nyugalom nem születési jog, sokkal inkább elhatározás és gyakorlás kérdése.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
