fbpx

Blog

Az ítélet két oldala

Ma nem csillagmese van.

Ma kérlek Benneteket… kérlek arra, hogy ne ítéljetek. Akkor se, ha megingathatatlan bizonyossággal tudni vélitek a valóságot. Akkor se, ha látjátok, hogy a másik ember mit csinált rosszul, ha úgy hiszitek: a helyében százszor jobbak, nemesebbek, talpraesettebbek lettetek volna. Akkor se, ha szigorú tények százai szólnak amellett, hogy az a másik hazug, szélhámos, csaló. Szépen kérlek: ne ítéljétek meg egy társatokat sem.

Nem a fájdalom miatt kérlek, amit ezek az ítéletek okoznak. Nem is a lélekromboló hatás miatt, amit talán soha de soha nem lehet meggyógyítani. Ha valaki felett pálcát törtek, a törött pálca sosem forr többé össze. Akkor sem, ha kiderül: téves volt az ítélet.

Vegyétek észre a csapdát! Vegyétek észre, hogy a modern technika legalantasabb ösztöneinknél fogva rángat minket! Ha nem kell a másik szemébe nézned, ha nem kell vele szemben asztalhoz ülnöd, ha névtelen maradhatsz – felelősség nélkül mondhatsz bármit. És nagyon könnyű kitalált nevek mögül, a biztonságos szoba inkognitójából megítélni valakit. De jó, ha tudjuk: sok arctalan ítélkező együttes munkája olykor képes arra, hogy megtörje egy ember önmagába vetett hitét. Általánosságban kevés dolgot tudnék sorolni, ami ennél aljasabb.

Ám minden történetben van kurfli, minden érem kétoldalú. Az arctalan ítélkező egy nap arra ébred, hogy nem találja többé valódi arcát. A kimondott ítélet, az elhajított kő önnön húsát szakítja. Ismerjétek fel: a “ne ítélj!” parancsa nem emberbaráti tanács. Ellenkezőleg. Önvédelmi lecke.

Szépen kérlek… a kedvemért… ne ítéljetek! Ha nem állhatsz egy szituációt, lépj el belőle! Engedd el, ne támogasd, távolodj. Saját csontunkat törjük, amikor megítéljük a másik embert… aki ugyanúgy tanulni van itt, ugyanúgy gyarló, mint mi… hiszen ha nem lenne így, nem lenne már itt… Talán annak lenne a legnagyobb szüksége a Fényre, akit épp megszólnánk, lenéznénk, kigúnyolnánk… Cserébe nincs semmi, csak illúziók, papírmasé elégtétel. Az is egérfogó, hogy azt hisszük, az ítéletnek két oldala van. Pedig mindannyian ugyanazon az oldalán állunk.

Ne ítéljetek. Kérlek.

Pálcák a kézben, áldás az úton.