Aki arra játszott, hogy kimerült az igazság és a tisztesség témazsákja, ma is vesztésre áll.
Kép: jsimonaranka.lapunk.hu
A Merkúrhoz társítjuk a kommunikációt, a Jupiterhez az isteni Igazságot, Vénuszhoz pedig a szerelmet és a kapcsolatokat. Ehhez jön még a Vízöntő, amikor a dolgok szokásos (ám olykor idegesítő) tevékenysége, hogy felszínre bukkannak, kiderülnek. És jön még az Oroszlán, adni a gerincet és a bátorságot, ami az igazság kimondásához kell.
Sokszor negatív felhangja van annak, hogy egy kapcsolatban felszínre tör az igazság. Ezért nem árt néha fordítva is elmélkedni picinykét. Gondolok például arra, amikor közönyt hazudunk, és eltitkoljuk valódi érzelmeinket. De nem a gyűlöletet, megvetést vagy kiábrándulást, hanem a színtiszta szeretetet, vonzódást, vágyat, szerelmet.
Azért, hogy megfeleljünk társadalomnak, erkölcsnek, évszázados morális dogmáknak. Azért, hogy megóvjuk magunkat a sérüléstől.
Kővé változtatjuk szívünket, csak hogy ne fájhasson.
Jól van ez így. Elvégre azért jöttünk a Földre, hogy megtanuljuk eltitkolni igazi arcunkat, és mesterei legyünk a színlelésnek. Amikor elrejtjük valódi arcunkat, és jégpáncél mögé rejtőzünk, megvédjük magunkat a sérüléstől. A nehézségek felvállalása elől el lehet bujdosni. A kőszív sérthetetlen, a sziklaoroszlánokat békén hagyja a durva világ.
Vagy nem.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
