Került már arról szó, hogy ezek a napok sok tekintetben, különböző mélységekben elhozzák a szabadság megélésének lehetőségét. Ezzel – és minden kozmikus hatással – kapcsolatban álljon itt valamiféle asztrológiai disclaimerként, hogy a döntés mindig a mi kezünkben van. Magyarul azt jelenti ez, hogy hiába alakul bárhogyan a csillagállás, sőt, hiába kötnek egymás pályájára csomót a bolygók, ha az Isten gyermeke úgy dönt, hogy inkább nem kíván erről tudomást venni, és inkább szél ellen kíván élni.
Mindannyian érezzük mélyen belül, merre lenne az előre, milyen lépéseket kellene most már igazán megtennünk. Pontosan ismerjük (illetve kevés odafigyeléssel könnyen felismerhetjük) a méltatlan helyzeteket, erőszakkal életben tartott kapcsolati hulláinkat. Mivel azonban ez a Létezés a mi játszóterünk, dönthetünk bármikor, bárhol úgy, hogy nem tesszük meg azt a bizonyos lépést.
Sem a szabadság, sem a szerelem, sem a szerencse, sem semmilyen változás nem fog betoppanni az életünkbe, ha nem változunk, ha nem változtatunk, ha nem tesszük meg a megfelelő lépést a kellő ritmusban.
A spiritualitás nem adóellenőrzés: itt semmi sem kötelező és nyugodtan maradhatunk rossz vágányon is. (Különben is: rossz vágány nem is létezik, csak hosszúra nyúló parkoló idő, vagy kurflis útvonal. És akkor?)
A csillagos égbolt nem arról híres, hogy ostorral ver végig bennünket eltervezett és változtathatatlan nyomvonalunkon, ugyanakkor hatásait felhasználhatjuk életünkben arra, hogy rövidítsük, könnyítsük a pályát.
Szerintetek lehetséges ár ellen evezni?
Igen, lehetséges.
Nem biztos, hogy a leggyorsabb és legcélravezetőbb, de abszolút szabadságunkban áll. És ki mondhatná meg rajtunk kívül, mi a cél? Lehet, hogy izmosodni akarunk. Vagy kipróbálni az evező szilárdságát. Mi ismerjük a célt, mi rajzoltuk annak idején a térképet is. De minden pillanatban dönthetünk úgy, hogy valahol letáborozunk, vagy más irányba térünk. Minden pillanatban.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
