A hétvége szépséges felütéssel kezdődik. Érzelmi szinten megélhetjük a lázadást, az önállóságot, a kormánykerék magunkhoz ragadását.
Kép: alphacoders.com (Lovers’ First Kiss)
A Szeretet Igazsága felé lelkünkön át vezet az út. Amikor megtaláljuk, és nem hazudjuk el magunk előtt, akkor jön a felszabadultság érzése. Azokkal az erőkkel, melyeket eddig elfojtásaink és önámításaink kötöttek le, új világokat tudunk építeni. Ha megugrottuk ezt a lécet, eljutunk határainkig, és nevetve vesszük észre, hogy könnyedén át tudjuk lépni őket. Az a tettrekészség, ami mögött bátor szív áll, képes szeretettel, de határozottan megújulni. Képes új utakra indulni, és bármit kezd is, mindig tiszta úton jár.
Amikor életünk vezetésében visszahelyezzük érzelmeinket az őket megillető (fő) helyre, azonmód észrevehetjük, hogy megérzéseink, sugallataink sűrűbben jönnek, mint eddig bármikor. Idővel bizonyossággá válik, hogy nyugodtan rájuk hagyatkozhatunk, mert a tiszta szív hangja soha nem vezet tévútra.
Aztán pedig itt van egy jutalmi aspektus: a művészetek szárnyán – vagy a (testi) szerelem ösvényén – spirituális tapasztalásokat élhetünk át. A művészetek és a szerelem segíthetnek megérteni mély, belső működéseinket. Megérthetjük, milyen fontos tényező a kapcsolatokban az idő. Magasabb szinten pedig mindennapi valósággá tehetjük, hogy felesleges halogatni, várni; semmire sem jó az agyalással súlyosbított kimagyarázás, mert azért vagyunk itt, hogy éljünk, hogy megéljük azokat a csodákat, amiket saját életutunkra mi magunk tettünk útjelzőként, tiszta Fénnyel írva.
Vajon akkor is kifogásokat gyártanánk, ha tudván tudnánk, hogy ez a mai nap életünk utolsó 24 órája? Vagy akkor elkezdenénk végre képmutatás nélkül, őszintén élni, kacagni, szeretni?
Pálcák a kézben, áldás az úton.
