Oldal kiválasztása

Ismét olyan időszaknak vagyunk a közepében, amikor tetőznek a termékeny erőink. Egyrészt könnyen hozunk létre a fizikai világban alkotásokat. Ezek lehetnek megvalósuló üzleti ötletek, lehetnek konkrét (kreatív) alkotások, vagy akár gyermekáldás is, akinek épp ez a vágya és minden egyéb körülmény is adott hozzá.

Kép: alphacoders.com

Kép: alphacoders.com

Másrészt természetesen hangsúlyossá válik ilyenkor a férfi-nő energetika. Még olyan kapcsolatainkban is, ahol általában nem érzékelünk semmi ilyesmit. De most (a Szaturnusz jelenléte miatt) végigkíséri ezt az állást valami fülledt, sűrű mellékíz. Mint a nehéz, vagy előző életes álmokat. Az elmúlt napok gumicsontja tovább rágható. Haladó tudatossági szint, amikor nem elfojtunk, hanem kihasználjuk a mélyben morajló erőinket.

Akinek vénuszi érintettség mozog az életében (általában keveseknek nem mozog ilyen), érezhet gombócot a torkában, étvágytalanságot, enyhe nyomást a napfonat környékén. Ezek mind azt jelzik, hogy valami történni akar, és meg is történik, ha engedjük. Érdemes nem harcolni akarni ezek ellen az érzelmek ellen, hanem megadni magunkat nekik. Ha időt szentelünk annak, hogy átérezzük és megéljük, hamarabb jön a megértés enyhülése is.

Felhasználhatjuk szabadidőnket arra is, hogy lelkünkről, érzelemvilágunkról elmélkedünk, vagy beszélgetünk. Tekintve, hogy a Hold rövid ideig együtt fog állni a Merkúrral, továbbá szerda estig az uralma alatt is vándorol, ez a nap kiemelten alkalmas a lélek dolgainak megbeszélésére, és a meditációra.

Az érkező napokban érdemes szem előtt tartani, hogy az egó egyik kedvelt játéka, az önámítás ismét teret kap. Szűz Nap áll szemben Halak Neptunusszal. Ilyenkor a cselekvő én (látszólagos) rendjét nagyon könnyen megzavarhatják érzelmek, álmok, lelki figurák, vagy a befejezetlen múlt alakjai.

Általában nem írok alacsony szinteket, de most szükségét érzem, hogy felismerhessük őket. Amikor az önámítás és a (szexuális) elfojtás találkozik, akkor áll elő az a helyzet, hogy szőnyeg alá söprünk valamit, nem beszélünk róla (hazudunk magunknak) azért, hogy az életünk látszólagos rendjét fenntarthassuk. Igen ám, csakhogy ez az álarcozás mind messzebbre és messzebbre visz saját utunktól. És minél erősebb az érzelem (vágy), amit leszorítunk, annál fontosabb az egónak, hogy ne nézzünk vele szembe, mert ez összezavarná az álarcosbált, amit olyan nagy gonddal rendezget nekünk. Az ébredő ember feladata viszont az, hogy kirázza a szekrényből az összes mumust. Akkor is, ha ez a tevékenység sokszor nem kényelmes, és nem is megy minden fájdalom nélkül.

Pálcák a kézben, áldás az úton.