Vasárnap folytatódik a mélylelki búvárkodás, de egyre erősebben érezhető eközben, hogy gondolataink (is) feszegetik a kereteket.
Akinek van gyermeke, figyeljen oda, és próbáljon türelmes lenni, mert most pár napig túlzizeghetnek a gyerkőcök, ami egyáltalán nem baj és nem is meglepő. Nem hiperaktív, nem bolond, nem kergült meg. Csak jobban érzi a csillagokat, mert lélekben közelebb van még hozzájuk. Jó lehet ilyenkor, ha nem erőszakoljuk rájuk az ölelést (hacsak nem éppen erre vágynak), hanem fogócskázunk, szaladunk, sárkányt eregetünk, kirohanunk a világból, együtt repülünk. Ha a gyermek érzi, hogy partnert talált, nem lenéző, hideg felnőttet, elragad minket a meséje szárnyain, ámuló utazók lehetünk fantáziája kies birodalmában. Hálás legyen, akit ilyen tisztesség ér.
Kép: alphacoders.com
Szellemi értelemben folytatódik a szokatlan megoldások keresése, és ne ijedjünk meg, ha olyan gondolat villan eszünkbe, ami komplett őrültségnek hangzik. A legtöbb zseniális találmány flúgos agyszüleménynek indult. Ami később mégis forradalmi újítássá tette őket, az egyedül az volt, hogy kitalálójuk nem legyintett rájuk a világ rosszallásától való félelmében.
Hm? Mi lenne, ha biztosan tudnánk, hogy bármi eszünkbe jut, bármit kitalálhatunk, minden és bármi lehetséges?
Az elkövetkező néhány napban borulnak a dogmák, elsősorban gondolati szinten. És ha már észrevettük, hogy néhány dogmánk megroggyant, legalább egy rövid ideig bírjuk ki, hogy nem gyártunk viharsebesen kettő újat a helyébe. Lássátok meg, milyen szuper érzés a szabadság!
Mondtam már, hogy üzleti értelemben is kedvező fordulatokra számíthatunk? Bezony! Főleg, ha helyünkön vagyunk, ha szeretettel végezzük a dolgunkat, és ha nem gyomláljuk ki egyik kézzel, amit a másikkal ültettünk.
Nem, tudom, hogy mi nem, de talán hallottunk olyanról, aki ismer valakit, aki látott már…
Pálcák a kézben, áldás az úton.
