Ha szimfonikus művekben gondolkodnánk, ezen a hétvégén lenne a tutta forza, az abszolút fortissimo. Az ember szíve átveszi az üstdobok hisztérikus lüktetését… majd hirtelen néma csend.
A következő pár nap nem kedvez a dagonyának, kockásplédes idillnek. Nem most jön az ideje a politológiának és az elméleti közgazdaságtannak. Most az jön, hogy repülő szőnyegre épült szaunából ugrunk gleccsertóba és medvebőrrel törülközünk (amelyből még nem távozott a medve).
Sokaknál az élményförgeteg lehet belső kategória, önismereti vagy lelki játék. Azoknak jelzem, akik a földcsuszamlásokat is belsőleg intézik: attól, hogy egy történés nem hagy külsérelmi nyomot, még lehet kócolós, és igen, a lélek is tud tengeribeteg lenni.
Tudjátok már, hogy az asztrozófia analógiák mentén dolgozik. Felsorolok néhány lehetőséget, melyek közül szabadon választhat mindenki, minek a melyik szintjét hogyan szeretné megélni pénteken és szombaton. Aki nem választ szabadon, annak a Sors jelöli ki a kötelezően fakultatív tananyagot, szóval a mostra is vonatkozik ugyanaz, ami a bármikorra: jobban járunk, ha kezdeményezően viselkedünk.
Mostan vizsgázik az anyagban, amit elméleti síkon kitaláltunk. Lehozzuk ideáinkat az anyag világába (nekik se legyen jó). Ha jó volt az elgondolásunk, az életképes ötletek virágzásnak indulnak. Ha nem, akkor teremthetünk új ötleteket a felpusztultak helyébe. Mindenképpen változás jön.
Megtanulhatjuk az elengedésnek egy egészen magas szintjét: amikor teremtettünk valamit, és látjuk, hogy működik az anyagban, de már nincs benne öröm, fény és emelkedés, akkor vajon képesek vagyunk arra, hogy el is bontsuk, amit építettünk? Minden harcos teremteni akar, meg anyagban manifesztálni, aztán csak pislog, amikor nem talál ki a Lego-labirintusból, amit ő hozott össze. Meg amikor maga alá temeti a sok kacat, ami mind tárgyiasult az ideák világából, de minek?!
Ez olyan, mintha a rab királylány hisztizve nemeresztené a bába vasorrát, amikor program szerint már rég a kósza lovag dárdájába kellene csimpaszkodnia felszabadult örömök közepette. Ha a királylány sorsát érezzük, ugyanezzel az erővel a sajátunkhoz is lehetne tehetségünk.
A mostani – egész hosszú – időszakban a gyakorlati élet tapasztalatai hozzák el számunkra a tudást, a bölcsességet. Nem, nem elég tanulni valamiről. Bele kell állni az élményekbe.
Ezt kiegészíthetjük még azzal, hogy ezekben a csillagporos napokban könnyen megjelenhetnek életünkben a szabadság erői, melyek pontosan adják a válaszokat szabadság utáni sóvárgásunkra. Megérthetjük, milyen lehúzó szokásoktól érdemes megválnunk, hogy előre léphessünk, és ráébredhetünk, milyen tudatos, önként vállalt áldozatra van szükség, amely aztán áldássá válik életünkben. Ez egy amolyan spirituális „all-in” időszak.
És mi van most itt közvetlenül (a Jupiteren kívül)? A letisztult gyógyulás, gyógyítás ereje. A gyógyulás folyamata most megmutatja lényegét és valódi önmagát: a regeneráció (a gyógyulás) soha nem szólt másról, mint az eredeti harmónia állapotába való visszahelyezkedésről, a diszharmonikus állapot (helyzetek, kapcsolatok, kötések) megszüntetéséről.
Aztán meg itt van még a gyökeres és radikális változás lehetősége, a szélsőségek, végletek megélésének esélye anyagi, szerelmi és párkapcsolati szinten. A jelen égi helyzet támogatja a szerelem megélését. A szerelem anyagi vonatkozásainak tapasztalását, élvezetét. Mondja a Prédikátor is, hogy „ideje van az ölelésnek”, no, ez van most.
Vagy akibe ez a horog nem akaszkodós, annak ugyanez művészettel. A művészet által juthatunk előre, kaphatjuk a beavatásokat. A mély, lelki, felforgatós beavatásokat. Ilyenkor történhet, hogy egy színházi előadás úgy ken fel a falra, hogy lecsurogni is elfelejtünk. Olvasunk egy könyvet és a végletekig elragad a hangulata, hisztérikusan kacagunk, vagy zokogunk egy történet, egy kép vagy egy zenemű hatására.
Odáig rendben van, hogy mostanában élet-halál dolgok változnak, sorsfordító kérdések dőlnek el, életutak emelkednek két-három szintet is átugorva. De tudatában vagyunk annak, hogy ezt a földindulásos energiát most a harmónia, a szépség, a szerelem és a művészet princípiuma alapozza meg és teszi teljessé?
Velem vagytok még? Kitaláljátok, mi történik, ha a szerelem és a művészet összefonódik? Hát még, ha szakralitással fűszerezzük? Eszetekbe jutottak a szerelem papnői? Remek!
És ha azt mondom, hogy radikális változások várnak ránk anyagi téren? Hogy a felismert kapcsolati üzenetek és tanulságok közvetlenül eredményezik anyagi helyzetünk hirtelen és végleges megoldását? Hogy a tudatosság egyedül meghozhatja számunkra a kedvező fordulatot mind párkapcsolati, mind anyagi szinten? Hogy a tudatos ember életében a hétköznapi gondoknak annyi esélyük sincs, mint hóembernek a sárkány orrában?
Hát akkor tessen’ elhinni, hogy mindannyiunk zsebében ott lapul a biztonság kulcsa és a bölcsesség ereje, oszt’ ezzel a tudattal tessen’ ma este nyugovóra térni és holnap megvirradni.
Zúzós időszak jön, hát aztán? Aki mindeme csodák ellenére félni talál, az nemsokára újra próbálhatja.
Fejjel lefelé.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
