Oldal kiválasztása

A most következő hétvégén újra fontos szerep jut a szellemi erőknek, az intellektuális tevékenységeknek. El lehet kezdeni konkrét cselekvéseket a jövő érdekében, de helye van a távlati tervezésnek, esetleg utazással kapcsolatos elhatározásoknak is. Utazás alatt nyugodtan lehet a lélek utazásait is érteni.

Ez az időszak képessé tesz minket arra, hogy jövőre ható cselekedeteinkre rálássunk és hogy a jövő érdekében munkálkodjunk. A múlt érzelmi tisztázása után helye van a jövőtervezésnek, ahogy most ültetjük azokat a magokat is, melyek gyümölcsét a jövőben élvezzük. A Létezésnek még mindig mindegy, de a saját dolgunkat megkönnyítjük, ha nem tüskés bozótot ültetünk, hanem valami édesfélét és ehetőst.

Itt az ideje annak is, hogy cselekedeteinkben egyre inkább teret kapjon az igazság és az őszinteség. Talán eleinte nem egyszerű, de hosszú távon ez is a harmóniát szolgálja úgy a család, mint a tágabb értelemben vett emberi kapcsolatok terén. Az átmenet lehet nehéz és az igazsághoz vezető út néha göröngyös, ezzel szemben a hazugság tuti ingovány és lápos katyvasz.

Aki számos hazugsággal él együtt, annak megtöprengésre ajánlom, mennyi szellemi erejét köti le, hogy mikor, kinek, mit lehet mondani. Mennyi erőfeszítés, mennyi idegeskedés, hogy ne szólja el magát, hogy a kelleténél jobban ne gabalyodjon bele a saját ragadós hálójába. Erre persze lehet azt felelni, hogy ez is egyféle agytorna és gyakorlása a jelenlétnek. A Létezésnek ez is mindegy.

Az imádkozásról volt is már és lesz is még szó. Most csak annyit, hogy ezen a hétvégén az ima ereje is megnő, különösen, ha kézzelfogható dolgokra, konkrét változásokra irányul. Imádkozás előtt (is) érdemes végiggondolni, mire vágyunk valójában, sallangok nélkül közölni ezt azzal a minőséggel, akihez imával fordulunk, és amíg Hozzá beszélünk, megtisztelni Őt azzal, hogy jelen vagyunk, figyelünk Rá, magunkra, a gondolatainkra és kéréseinkre.

Ha úgy érezzük, megpróbálhatunk – eleinte pusztán kísérleti jelleggel – felrúgni néhány vallási dogmát és felülemelkedni az (i) „imádkozzál érettünk, bűnösökért”, (ii) „szabadíts meg a gonosztól” és (iii) „ne vígy minket a kísértésbe” témákon.

Amennyiben igény lesz bővebb magyarázatra, írok kifejtőst. Addig álljon itt annyi, hogy magára valamit is adó ember nem rohangál visítva a szüleihez olyan dolgokkal, amiket saját hatáskörben, önállóan és nagyon vígan maga is képes megoldani. Ezt az „eredendő bűn” gumikacsát pedig le lehetne lassan selejtezni, mert már el is kopott, le is eresztett, ki is nőttük.

Pálcák a kézben, áldás az úton.