fbpx

Blog

Hintaló-vágta

Ha tehetjük (és már miért ne tehetnénk?), csütörtökön engedjük szabadjára a bennünk élő gyermeket! Szabadjon Neki csacskaságokat mondani, őrült ötleteket felvetni, és játszani. Tegyük a felnőtt (logikus, megfontolt, következetes) énünket parkoló pályára, és hagyjuk, hadd vezessen minket gyermeki énünk szertelen, szabad, izgalmas útjain! Hallgassuk mondókáit, szavakkal űzött tudattalan, ám annál teremtőbb mágiáját (igen, még mindig a belső gyermekről van szó), szegődjünk társául a játékban!

Kép: alphacoders.com

Kép: alphacoders.com

Ahogy figyeljük Őt, egyre világosabban látjuk majd, hogy a bennünk élő gyermek kacagva bölcsebb, mint akárhány külvilági tudós. Nem csacskaságokat hord össze, hanem az Élet valódi, lényegi dolgairól mesél. Azt játszatja velünk, amire valójában vágyunk.

Ha egy kis szerencsénk van, még nem burkolózott elképedt, csalódott némaságba: még meghalljuk a hangját. Ha egy kis szerencsénk van, még nem ment világgá abban a lehangoló tudatban, hogy visszavonhatatlanul, menthetetlenül felnőttünk. Ha egy kis szerencsénk van, még szóba áll velünk és lassan, türelmesen elmagyarázza, hogyan kell Istenhez, és hogyan Emberhez méltó életet élni.

Akihez beszél a benne élő örök gyermek, az ég szerelmére, le ne csitítsa! Hanem úgy hallgassa, feneketlen áhítattal, mintha a Teremtés kinyilatkoztatását hallgatná.

Merthogy azt hallgatja.

És ma van a P. Mester-féle Nimród-meditáció harmadik napja.

Pálcák a kézben, áldás az úton.