Csütörtökön a lelkünk akar spirituális vándorútra menni. Szívből javaslom az érzelemkoncentrációs gyakorlatokat erre a napra, hiszen érzelmeinknél kevés jobb tanítómester van. Arra ügyeljetek, hogy akármilyen előjelű érzelemről van szó, a gyakorlat sose legyen hosszú, cserébe viszont legyen nagyon intenzív. Nem az a cél, hogy fetrengjünk a fájdalomban, hanem hogy megértsük a leckét. Ezért az ilyen gyakorlatok maximum 3-5 percig tartsanak, akkor viszont végig legyenek intenzívek.
Emellett holnap a szerelmi hullámvasutak is megértést hozhatnak. Nézzünk kívülről kapcsolataink végletes vonásaira, vizsgáljuk meg a nagyon mélyeket és nagyon magasakat, mert most – nem, nem ellentmondás – a szélsőségek ismerete és megértése hozhat harmóniát a vizsgálat tárgyába.
Kép: alphacoders.com
A szerelemre, (pár)kapcsolatokra is ugyanúgy igaz, mint az élet bármely területére, hogy van, amikor nem az arany középút tanít, hanem az ellentétek. Van, amikor a radikális változtatásnak van itt az ideje, és van, amikor a túlélést nem a simogatás, hanem az amputáció segíti. Még akkor is, ha ez kegyetlen, brutális gondolat és nem egyeztethető össze az uralkodó erkölcsökkel. Azon viszont nem árt gondolkodni egy verset, hogy ami alapjában véve képmutató, az sosem fog tapsikolva örvendeni az őszinte dolgok felett. Sokszor kényelmesebb elfordítani a fejünket, szőnyeg alá söpörni a problémákat.
Az aprócska gond ezzel az, hogy a világ szőnyegkészlete kezd vészesen túlterhelődni, és a besöpört, rothadó problémák bűzétől már-már Nimród orra is megfacsarodik, az angyali szférák lassan kizárólag légcserélésre használják szárnyaikat.
Mi ad mégis okot az optimizmusra? Számomra az, hogy naponta látom, ahogy az emberek képesek és hajlandók tanulni életük eseményeiből.
Van egy pont, ahol kényszerűen abbahagyjuk a körülmények hibáztatását, kezünkbe vesszük az evezőt és elkezdünk valóságosan élni.
Most ez is könnyebben megy, most ehhez is égi segítséget kapunk.
Először elég kimondani, hogy valami nincs rendben. Aztán elég felismerni, hogy életünk minden körülményéért és szereplőjéért mi vagyunk a felelősek.
A többi megy magától.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
