fbpx

Blog

Kirándulsz, vagy menekülsz?

Szombaton folytatódik az érzelmi szabadság inspirációja, melyhez ajándékba kapjuk a megértés lehetőségét. Tehát most nem (feltétlenül) kell minden érzelemben fenékig elmerülni (bár az más miatt egyébként hasznos). Most gondolati eszközökkel, a megértés által is kiszabadulhatunk lelki börtöneinkből.

140405Az új utak keresésének, ismeretlen tájakon való indulásnak fontos előfeltétele, alapvető kérdése, hogy vajon teljesítettük-e vállalásainkat ott, ahol eddig voltunk. Vagy éppen menekülésben vagyunk, esetleg kibújásban a felelősség alól, és ezt álcázzuk új utak felfedezésének. Sietünk, vagy csak megfutamodunk?

Indulás előtt szemébe néztünk-e mindenkinek, akinek kellett? Lezártuk-e, ami lezárandó volt, kimondtuk-e a szavakat, melyeknek el kellett hangzaniuk?

Goromba tréfálkozók azt mondják, a legnagyobb felfedezők és világhódítók valójában a sodrófa elől menekültek, és azért akartak új földrészeket felfedezni, mert az akkor ismert világban nem tudtak megnyugtató távolságba kerülni otthonuktól. Nem tudom, vajon ez igaz lehet-e, de mostanában elég sok olyan esettel találkozom, amikor az utazó önmaga előtt sem meri bevallani, hogy nem vágy hajtja valahova utazni, hanem félelem hajtja valami elől menekülni.

A különbség zongorázhatatlan.

Érdemes tudatában lennünk annak, hogy érzelmi kötéseket nem szakít el távolság. De még halál sem. Az érzelmi kötéseket két embernek, közös akarattal illik feloldani. A varázsigék egyszerűek, mégis olykor sokkal könnyebbnek érződik a hazugság. Pedig a tiszta szó ütötte seb – még ha fáj is – hegesedés nélkül gyógyul. Mindig csak a hazugság nyilai mérgezettek. És gyakran az íj védett oldala sem ment meg a sebesüléstől.

Ezért hát érdemes egy verset elgondolkodni azon, hol vagyunk, merre tartunk és miért mennénk. Mert amúgy, ha valóban eljött az ideje az új kezdeteknek, akkor most minden körülmény ideális.

Pálcák a kézben, áldás az úton.