A teremtés idejében fontossá válik a fizikai világ, túlnyomórészt az anyagban, az anyaggal játszunk. Ez van most. Lényegesek a gondolati erők is, de most érzünk magunkban vágyat a cselekvésre is.
Kép: alphacoders.com
Lelkünk képes érzékelni a titkokat, és kedden az angyalkommunikációs gyakorlatok is eredményesebbek lesznek. Sokszor nehéz elfogadni, hogy elég, ha tudjuk, „mit”. A „hogyan” nem feltétlenül a mi kompetenciánk.
Érdemes ráérezni a bennünk működő háromkarú mérlegre: a megértés (gondolatok), az érzelmek (lélek) és a cselekvés (fizikai sík) harmonikus működését az mutatja, hogy azt tesszük, amit a szívünk diktál, de amit gondolatiságunk sem utasít el, hanem felsőbb szinteken ő is megért és alá is tud támasztani. És még mindig nem az agyalásról beszélek, hanem arról a szellemi vezetésről, amit mi adhatunk saját magunknak, ha ismerjünk önmagunkat (nem, az önismereti munka nem spórolható ki) és megtisztítottuk gondolatiságunkat. Tisztatani pedig úgy érdemes, hogy először megnézzük, milyennek kellene lenni, aztán megnézzük, hogy milyen ehhez képest, azonosítjuk a koszt, eltávolítjuk, majd örülünk a végeredménynek. Gondolati szinten még sokkal kevesebb stabil, konkrét forma van, mint fizikai szinten.
Ha közelről vizsgáljuk, a legtöbb dogmáról kiderül, hogy vastagon vízköves. Itt az ideje az ecetezésnek.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
