Csütörtökön nem érdemes erőből politizálni vagy túlagyalni a dolgokat, jobb mindent lélektükörben nézni. Ha minden irányból kiiktatjuk az agressziót (de komolyból: úgy gyakorlati, mint verbális vagy érzelmi téren) és igyekszünk elkerülni minden felesleges agyalást (bónusz-titok baglyoknak: MINDEN agyalás totál felesleges), egy púpozott szekérnyi időnk felszabadul.
Ebben az ajándék időben nekiülhetünk szorgosan végigérezni minden mély és kevéssé mély érzelmünket, amikkel még hátralékban vagyunk. Gondolok itt akár a gyermekkorra is, vagy párkapcsolati tüskékre. Merthogy amikor megnyitjuk magunkat az érzések erejének (jó, belátom, ez nem mindig Octoberfest), és fenékig iszunk minden olyan csuprot, amit bekészítettünk magunknak, a régi löttyök kipárolgása már nem rontja tovább belső levegőnket.
Totál jó ez a csütörtök arra, hogy önnön lelkünk titkairól tanuljunk társas kapcsolatainkból. És még mindig nem az agyalásról beszélek. Mert az igazán fontos tananyag a lélekben rögzül.
Létünk minden állomásán vár bennünket egy olyan találkozás, mely magában rejti azt az érzés-csomagot, amit mi készítettünk össze még az utazás előtt. A tanuláshoz minden találkozás minden csomagja kelleni fog. (Véletlen? Ugyan, kérem!) Járjunk nyitott szemmel és merjünk érezni. Ha befalazzuk szívünket, tény, hogy nem érhetnek el minket a „rossz” dolgok, de a Boldogság Kék Madara is dicstelenül felkenődik a külső borításra.
Nem éri meg.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
