A munkahét közepe tálcán hozza az érzelmi tanulnivalót. Talán épp itt is az ideje, hiszen elkezdődött a tanulási szezon meg ilyenek. És ha már a hagyományos iskolarendszerben elfelejtenek bennünket a lényegi dolgokra megtanítani, akkor később, több-kevesebb vesződséggel magunknak kell felgöngyölítenünk saját igazságunkat.
Kép: eloquentwoman.blogspot.com
Aki lélekgödörben van, gondoljon arra, hogy belső küzdelmeink során rengeteget tanulhatunk saját magunkról. Ilyesformán fájdalom és öröm egyként tanítóink. Csupán annyi a tennivaló, hogy nézőpontot váltunk. Megnézzük, mért fáj, ami fáj; miért tesz boldoggá, ami vidít. Lehámozzuk mindkettőről, amit az egónk fújt köré, és máris rátaláltunk a kincsre.
És tudjátok, mit? A hatalmas fájdalomhegyről rendszerint kiderül, hogy ami az egó sértettsége és indulatai után marad, alig nagyobb egy vakondtúrásnál. És ahogy egyre többször csináljátok meg ezt a trükköt, egyre gyakrabban tapasztaljátok, hogy a fájdalom nem valós és nem maradandó. Ellentétben az örömmel és vidámsággal, amiben mindig Isten kacagós lelke kucorog középen.
Tanuljatok, Kedvesek, a lelketek csodálatos világáról! Ugyan diploma nem jár érte, de ha a Sorstól kaptok feladványt, azt nem is a másodfokú egyenlet megoldóképletével tudjátok majd kiszámolni.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
