Az asztrológia (amúgy helyesen) attól hangos, milyen sorsfordító erőkkel jár a mostani Kos újhold.
Olvashattátok gazdagon, hogy Szaturnusz-Plútó együttállás van, a Nap hamarosan belép a Szaturnusz teremtő fényszögébe, a Mars nemrég jött ki a Pleiádokból, és egyébként: mindenki van valahol. Az újhold meg mindig a megújulásról szól, amikor meg aztán a Kos zodiákusi jelében van, az meg nettó újjászületés, friss szelek, ráadásul mostantól növő hold van, ami meg gyarapodás, anyagba teremtés, fejlődés.
Tudjátok, mit csinálnak ezek a bolygók ezekben a helyzetekben?
Kurvára SEMMIT.
A Plútó nem változtatja meg helyetted gyökeresen.
A Szaturnusz nem teszi meg helyetted a lépést.
A Mars nem lelkesedik helyetted.
A Vénusz sz@rik a harmóniádra.
A Merkúr nem mondja ki helyetted. (Akkor sem ha a Marssal áll együtt, és akkor sem, ha a Vénusszal, aki amúgy sz@rik rá…)
A Neptun nem figyel oda helyetted.
A Nap nem teremt világosságot, ha te nem.
A Jupiter nem gondolkodik helyetted.
Kihagytam valakit? Igen, kihagytam egy csomó mindenkit. Mert sem a bolygók (láthatók vagy láthatatlanok), sem a zodiákusi jelek, de még maguk a csillagok sem (különös tekintettel, de nem kizárólagosan a Sirius, Antares, Aldebaran, Capella, Pleiadok és Riegel) csinálnak meg semmit helyetted.
Szeretném tisztázni, hogy a saját életedben egyedül te vagy, aki csinálhatsz valamit. És nagyon nem elegáns a csillagokra, bolygókra és Zodiákusra kenni, hogy miért hagyod újra és újra a kifogásokat, a passzivitást, a „megúszást” győzedelmeskedni.
A bolygókat, csillagködöket és galaxisokat baromira hidegen hagyja, hogy engeded-e elillanni a drága, ezerszer értékes emberlétet. Nekik mindegy. Nem dolguk sem sopánkodni, sem örülni, sem ítélkezni. Más dolguk van.
Tenni, VÁLTOZ(tat)NI, élni, szeretni, ölelni, érezni, tapasztalni, meg-, ki-, át- és odalépni mind-mind a MI saját dolgunk.
Az ezotériában sem csinál meg senki semmit helyettünk. És nem, az Akasztott és a Botok hetes sem fog megoldani/meglépni (stb., lásd fent) helyetted az ég világon semmit.
Mert mi vagyunk itt azért, hogy éljünk. MI vagyunk itt azért, hogy ÉLJÜNK.
Ti és én. Mi, így, együtt. Mi. Így. Együtt.
Ragozzam még? Aki vár, az mi a tökömre vár? Egy intergalaktikus katasztrófára? Arra, hogy Isten küld egy SMS-t? Arra, hogy majd az angyalok megoldják, amikor a Vénusz a Bikába ér, vagy egzakt lesz a Plútó-Szaturnusz?
Minek kell történnie ahhoz, hogy rájöjjünk? Kérlek, mondjátok meg, minek?
A Szaturnusznak mindegy, mekkora a lépés. Sőt, a Szaturnusznak az egész mindegy. Nekünk nem mindegy. Lehet a lépés egészen kicsi. Lehet a változás parányi. Lehet a megtett út centikben mérhető. De az élet attól még élet, az alibi meg alibi, és a kettő teljesen más.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
