A hétvége izgalmas erőkkel kezdődik: érzelmi szinten ma is kopogtat a múlt. Megijedni most sem kell: ha fáj, azért teszi, hogy tanítson, segítsen, előre vigyen. Aki figyel, és nyakon csípi a boldog pillanatok tanítását, levonja a konzekvenciát az (élet)öröm leckéiből, nem feltétlenül kell kijárja a szenvedés iskoláját.
Az esti órákban koncentrációs feladatokkal érdemes foglalkozni, különösen jól működnek az érzelemkoncentráció gyakorlatai. A legérdekesebbek közül való az a praxis, amikor felébresztjük magunkban életünk egy-egy „rettenetes”, nagyon intenzív negatív élményét, és néhány másodpercig újra átéljük, megmerülünk az energetikájában. Majd megfogjuk ezt az érzelmet a maga teljes intenzitásával együtt, és betesszük egy valódi vágyunk mögé, hajtóanyagnak.
A transzformáció képessége kis gyakorlással elsajátítható, a lényeg, hogy mind a gondolatok, mind az érzelmek ereje valóban fókuszált legyen. (Röviden ez a lényege Paksi Zoltán zseniális módszerének, mely a negatív gondolatok és érzelmek energiájának átirányítását szolgálja annak érdekében, hogy ezzel a hatalmas potenciállal ne magunk ellenében, hanem céljaink érdekében dolgozzunk.)
Pálcák a kézben, áldás az úton.
