Oldal kiválasztása

A naptári év első szombatján mindenféle szempontból a különlegesség és a tisztulás viszi a prímet. A Nap-Plútó együttállás a saját mélységeinkre való rálátást segíti, ezen kívül a rejtett erőtartalékaink felhasználását fejlődésünk, előrehaladásunk érdekében. Emlékszünk? Most nemdumálós időszak van. Cselekvős állások vannak az égen, nem szájtépősek.

Mélységeink feltárása, felderítése, megismerése (vagy akárhogy hívjuk) új dolgok elindításában segítenek bennünket. No és a szabadság megélésében.

Kép: alphacoders.com

Kép: alphacoders.com

Ha már a szabadságnál tartunk: a délutáni órákban a Vénusz átlép a Vízöntő jelébe. Ez a helyzet kikerülhetetlenné teszi a kapcsolatokon belüli szabadság témakörét. Tudjátok, ez az a gyümölcskosár, amihez újra és újra szeretek visszatérni. Hogy ugyanis szerelmeink és egyéb kapcsolataink mennyire kényszerű bilincsek, kötelékek és koloncok halmaza? Esetleg mennyire vagyunk képesek ezeket a régi mintákat átminősíteni, felemelni, és immáron szabad szövetségként, feltételek nélküli szeretetként megélni? Mennyire tudjuk azt mondani társainknak (párunknak, szeretőnknek, de akár gyermekeinknek is), hogy szabadok, és úgy szeretjük őket, ahogy vannak? Mennyiben függ szeretetünk mások viselkedésétől? Mennyiben igaz ránk, hogy csak azokat tudjuk szeretni, akik kedvesek hozzánk, és akik esetleg „fájdalmat okoznak”, azokat már nem tudjuk szeretni?

És vagyunk-e elég bátrak ahhoz (az Oroszlán Jupiter időszakában az igazság kimondásához szükséges bátorság a rendelkezésünkre áll), hogy szembenézzünk vele, hogy némely (valahány, esetleg mindahány) kapcsolatunk voltaképpen nem szeretet-alapú, hanem gazdasági érdekeken könyököl? Továbbá vagyunk-e elég bátrak ahhoz, hogy akár a sérülésveszélyt, a fájdalom lehetőségét is vállalva (nem tudom, hányszor – ahányszor!) meg nem alkuvó módon, valóságosan is feltétel nélkül szeretünk?

Megadjuk a szabadságot (érzelmi és fizikai értelemben egyaránt) önmagunknak és társainknak? És ha nem: mi történne, ha megadnánk? Mi történne, ha agyalás helyett mernénk úgy megélni helyzeteinket, hogy a kimeneteltől függetlenül méltó legyen sorsunk az Isten-gyermekhez?

Izgalmas, kalandos, érdekes időszakot hoz a Vízöntő Vénusz. Akinek nincs ilyen gyárilag, most saját bőrén tapasztalhatja, mit jelentenek a fent tapintott ideák. Alacsony szinten ez a felelősség elől való menekülésben jelenhet meg, a fontos szituációkból való kifordulásban, felületességben, trófeagyűjtésben és hasonlókban. De ezt nem részletezem, mert a mi célunk nem az alacsony szint.

Érdemes figyelmünk homlokterébe helyezni a szeretet (a szer-elem) szabadságát, és lesni, mi történik.

Pálcák a kézben, áldás az úton.