A zseniális gondolatok meteorzápora továbbra sem csillapul. Akinek kedve van, legalább néhány órára felejtse otthon az esernyőjét. Vagy a gondolaternyőjét. Meg a szemellenzőjét is, ha már itt tartunk.
Közérdekű közlemény: a szemellenző – legyen mégoly elegáns, drága és igazgyönggyel ékes – mégiscsak arra való, hogy a tisztánlátást akadályozza. És igen, jófelé töprengtek: a díszes kényszerzubbony sem a mozgás szabadságáról szól.
Szombaton képesek vagyunk valóra váltani álmainkat. Lelkünk és cselekedeteink ezen a napon teljességet alkotva működnek, álmainkat le tudjuk képezni az anyag világába. Az álmodozást tettek követik, látható eredményekkel a fizikai síkon. Mindez megspékelve azzal, hogy lelki inspirációink ma az emelkedés, a Fény üzeneteit közvetítik. Délután és estefelé aztán megjelenik a feladatok, vagy akár a fajsúlyosabb dolgok (mint pl. az életküldetés) felvállalásának kérdése.
Természetesen szabad elhatározásunkból dönthetünk úgy, hogy egész életünkben futunk a magunknak készített feladatok elől, de ennek nincs sok értelme. Részint kifáradunk, részint úgyis körbe-körbe loholunk, minduntalan szembetalálkozva azokkal a helyzetekkel, amelyekben helyettünk helytállni nem tud más.
A szombat szól a bennünk élő sötétség legyőzéséről, az engedelmességről, amellyel lefékezzük menekülésünket és bevárjuk a nekünk (általunk) rendelt feladatot, lehetőséget, küldetést, megvetjük a lábunkat, aztán megtesszük utunkon az első lépést. Felvállalván valódi önMAGunkat.
Mindig tartsuk észben: terheink elhordására senkinek a válla nem alkalmasabb sajátunknál, és sosincs életünkben súlyosabb tarisznya, mint amit elbírhatnánk. Jó konstrukció ez a Létezés, minden pöpecül működik benne. Ez persze csupán tetszetős idea marad mindaddig, amíg tétlenségbe menekülünk előle.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
