„Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.” (Mt. 7.8.)
Annak ellenére, hogy nem vagyok egy nagy Biblia-rajongó (ami azt illeti, kicsi sem…), mégis vannak a nagy fekete könyvben olyan részek, amik tűpontosan rámutatnak a lényegre. Ilyen a fent idézett mondat is. Csak ügyesen kihagyták belőle a szájbarágós részeket, hogy legyen esélyünk eltévedni.
A szívem szerinti kiegészítés valahogy így hangzik: „Mert aki kér, mind kap [mégpedig pontosan azt, amit kér – a Szerk.], aki [amit] keres, [pontosan azt] talál, és a zörgetőnek megnyittatik [pontosan az a hajlék, ahol zörget].” Eddig a – felturbózott – idézet.
Hogy miért lovagolok megint félszavakon, és mi ennek az értelme? Mert mostanában sokaknál aktuális az „ahol a figyelem, ott az energia” leckéje, amit elméletben értünk is elvileg valamennyien, mégis hökkent arcot vágunk, amikor érezzük-tapasztaljuk ugyanez elvet működés közben. Tudok én a gravitációról, mégis meg vagyok sértődve, amikor seggre esek a jégen.
Beszélhetünk itt (is) titkos tudásról, mert úgy könnyebben magyarázható a tudatlanság, vagy nem-cselekvés. De a bosszantó szitu megint az, hogy a megfejtést ismét az orrunk elé rejtették. Csak hogy nehezebb legyen észrevenni. Erdőbe rejtjük a fákat, igaz?
Fotó: illuminateddandelion.com
Ha az úgynevezett „tudomány” világába vetünk egy pillantást, ott is találunk kísérleteket arra vonatkozóan, hogy amire figyelünk, abból hoz elénk a Sors többet. Gondolhatunk itt a klasszikus piros autós esetre, de szép példa az is, amikor valakinél előkerül a gyermek-téma. Akkor aztán a bokrokból is várandós kismamák ugrálnak elő, lehetőleg minél előrehaladottabb állapotban, mert úgy zamatos.
Ahol a figyelem, ott az energia.
Válthatjuk ezt aprópénzre a köznapi életben? Igen, válthatjuk. És ez a lényeg.
Példa.
Elkezdem a napomat, és én azt keresem, milyen válogatott bunkóságokkal fog szívatni a Sors. Be kell menjek a NAV-hoz, ahol olyan vérfarkasok dolgoznak, akik sosem változnak vissza emberré, a közlekedésben is a sok gyökér biztos be fog vágni elém a dugóban, a suliban a tanerő is a gyerekemen bosszulja meg a hiányos nemi életét, az étteremben pont előttem viszi el az a tarack az utolsó salátát, biztos nem is kell neki, direkt azért csinálja, hogy velem kiszúrjon… Arról nem beszélve, hogy vérrel-verejtékkel kell megdolgozni azért a szegényes kenyérért, mert a világ gonosz, úgy általában. És könyörtelen.
Vagy…
Elkerülöm, hogy a környezetből érkező ingerek ide-oda dobáljanak. És elhatározom, hogy következetesen, elszántan, fáradhatatlanul, monomániásan és precízen a jót fogom keresni az emberekben, a Sorsban, és egyáltalán: mindenhol és bárhol.
Következetesen. Elszántan. Fáradhatatlanul. Monomániásan. Precízen. A JÓT.
Mi történik ekkor? Hogyha az előzőeket felhasználva elvégzünk egy egyszerű behelyettesítést, láthatjuk, hogy aki rosszat keres, szívást talál. Aki jót keres, kincset talál. Ennyi.
Igen, én is szoktam sorban állni a postán, vagy dugóban araszolni. Volt már, hogy kivédtem embertársam figyelmetlenségét, hogy elkerülhessünk baleseteket. De ezek nem tények. Ezek csupán élethelyzetek. És rajtam múlik, hogyan fordítom le a belőlük nyerhető hangulatot, tanulságot magamnak. Honnan tudhatnám, hogy aki bevágott elém, nem szenvedett el gyermekkorában nemi abúzust? Honnan tudhatnám, hogy aki gorombán szól hozzám, nem éppen most vesztett-e el valamit, ami nagyon fontos volt számára? Honnan tudhatom, milyen színdarabban játszik épp a másik ember, és/vagy milyen sárkányokkal vív a színfalak mögött?
Na, ugye! Sehonnan. Amit én tehetek azért, hogy az élet szebb legyen, az annyi, hogy kicserélem az „emberek gonoszak” premisszát az „emberek istenarcú csodák” alapelvre. És ezt keresem, eszerint élek a továbbiakban. Véleményem (és tapasztalatom) szerint az eredendő bűn bélyege úgy hülyeség, ahogy van. Senki sem eredendően gonosz. Emberek, hát a szellem tartományaiban hol lehetne gonoszság? Hogyan? Mihez képest? Maaaargiiiiit!
Empirikus kísérlet haladóknak: PRÓBÁLJÁTOK KI!
Annyira egyszerű döntés, hogy mostantól elszántan, következetesen, stb. (lásd fent) a jót, a kincseket, a Fényt keresem az élethelyzeteimben, a (sors)társaimban, a természeti jelenségekben, mindenben.
Aztán aki amit keres…
Szebb világot akartok? Jobb, élhetőbb Magyarországot? Akkor NE higgyétek el! Ne! Próbáljátok ki!
Pálcák a kézben, áldás az úton.
