fbpx

Blog

Szellemi védőoltás

Főleg azoknak írok most, akik ilyen-olyan módon a segítők pályáján játszanak, vagy erre készülnek.

Hagyományos felállásban a Vendég felkeres egy segítőt egy konkrét témával (vagy témahalmazzal). Aztán ilyen-olyan módszerrel elkezdenek dolgozni közösen az adott gubancokon. A felmerülés helyén nyúlnak bele a folyamatba, ott szerelnek. Ezek a konzultációk/kezelések optimális esetben hasznosak és hatékonyak is. Mégis problémám van velük. Vázolom is rögvest.

Amikor konkrét problémával dolgozunk, az olyan, mint amikor elmegy a beteg az orvoshoz fejfájással, amire kap kezelést. Aztán elmegy náthával, és arra is kap kezelést. Következő alkalommal torokgyulladása van, amit szintén célzottan kezel a doktor. És így tovább, mint egy biológiai teniszmeccs, ahol a gubanc szervál, az orvos fogad.

Ennek a kottának az előnye, hogy az orvos szinte minden esetben hatékony megoldást ismer az adott konkrét problémára. A beteg időről időre visszajön, így ez végül is egy dupla nyerő szituáció, mert a beteg mindig meggyógyul, és az orvosnak is hosszú távra biztosítva van a vendégköre, áttételesen tehát a kényelmes megélhetése.

Tudjátok, mi a gondom ezzel? Megint az a fránya szabadság. Mert ezen a módon a beteg (vagy kliens, vagy vendég, vagy akármi) függő viszonyba kerül. Függeni kezd a terapeutától (segítőtől, orvostól, boszorkánytól, látóasszonytól, stb.) Félreértés ne essék, ez már sokkal jobb, mint egyedül vergődni a gödrök alján, de itt még nem beszélhetünk szabadságról. Mert a felmerülő probléma meg- és feloldásához szükség van külső segítségre. Gyógyítóra, gurura, pszichiáterre, kocsmárosra, ez most mindegy – a lényeg, hogy nem megy egyedül.

Fotó: jasius.hu

Fotó: jasius.hu

A lelkem szerinti megoldás a spirituális védőoltás. Hogy néz ez ki mondjuk a természetgyógyász praxisában? Hát úgy, hogy egészében vizsgálom a vendéget. Elhatározom, hogy benézek a tünetek alá, és akkor sem az adott tünet alját kezelem csak, hanem a másik végéről fogom meg a botot: segítem a szervezet saját védekező rendszerét és beépített mechanizmusait helyrejönni úgy, hogy a továbbiakban a szervezet magától, minden további külső behatás nélkül képes legyen kezelni a felmerülő problémákat. Ezen az úton teljesen mindegy, hogy nátha, migrén, vagy gyomorrontás jönne, mert a szervezet bölcsességét állította helyre a folyamat, és a szervezet ezek után már magától fogja tudni, mihez kezdjen a kórokozókkal, vagy elváltozásokkal.

A Smaragdtábla szerint „amint fent, úgy lent”. A hipotézisem tehát az, hogy ha ez működik a test szintjén (arról korábban szereztem tapasztalatot, hogy igen, ez működik), akkor lehet találni ugyanilyen mechanizmust a lélek és a szellem szintjein is.

Tehát amikor valaki eljön egy konkrét témával, akkor NEM azzal a témával kezdünk foglalkozni. Hanem megnézzük, mik vannak a probléma körül. Magát az öngyógyító mechanizmust szereljük meg. Rábírjuk a lelket (és/vagy a szellemet), hogy képes legyen saját hatáskörben előállítani a megfelelő (ellen)szérumot. Szóval nem a problémát javítjuk meg, hanem a szellemnek (és/vagy léleknek) tanítjuk meg, hogyan hozhatja helyre saját hatáskörben a felmerült gubancot.

Ennek az a folyománya, hogy a vendég kevés (1-3)* konzultáció után képes önállóan működni az életében. Szabad.

Nem azt mondom, hogy soha többet nem jön vissza finomhangolásra, hanem azt mondom, hogy nem alakul ki függés, és megnő (vagy megjelenik) az önbizalma is és a magabiztossága is, hiszen képes a saját életében felmerülő gondokat önállóan és sikeresen kezelni. Két konzultáció között hónapok, akár évek telnek el.

Hallom a feltett kérdéseket, hogy ez hogyan éri meg a segítőnek, aki ezáltal elveszti az állandó vendégkörét (merthogy az ki sem alakul). A válaszom erre az, hogy az emberek, akik ezen a módon megtanultak egyedül szárnyalni, ajánlani fogják az ilyenféle spirituális vakcinázást egy csomó ismerősüknek. Mert az emberek alapvetően jók, és segíteni vágynak azoknak, akiket szeretnek. És igen, még itt a bónusz: a nominálisan sokkal-sokkal drágább kezelés is olcsóbb akkor, ha csak három kell belőle, mint hogyha az ember feleannyiért jár, viszont ötvenkétszer egy évben.

Matek. Egyszerű, mágiamentes (vicceltem) matek.

A Segítőket kérem, sőt, nyomatékosan felszólítom, hogy NE HIGGYETEK NEKEM! Hanem kérlek, alakítsatok a praxisotokban egy kísérleti csoportot, és PRÓBÁLJÁTOK KI!

*Igaz az is, hogy vannak nagy, összetett gubancok. De akkor is célszerű vezércsillagként magunk elé tűzni, hogy mankó csak rövid ideig segítség, azon túl már csak akadály. És hogy sokkal-sokkal nagyobb és igazibb sikerélmény látni, hogy a tevékenységünk nyomán az emberek szárnyat bontanak, és önállóan repülnek. Nem azon a pályán, amit mi rajzolunk, vagy jónak érzünk, vagy ahogy szerintünk kellene… hanem saját EGÉSZségük, saját lelkük vágyai szerint, saját szellemük szárnyán.

Az ilyesféle sikerélmény képes drogként működni a segítő hivatásban tevékenykedőknek… ezzel azonban már birkózzanak meg ők 😉

Pálcák a kézben, áldás az úton!