fbpx

Blog

Szolgálati füstölgés

Amint az a címben áll, ez a bejegyzés nem szól mindenkinek.

Számos nagyszerű asztrológus és asztrozófus van tisztában azzal, amit alább írandó vagyok, azonban a közelmúltban elpattant a türelmemnek egy húrja, így belső késztetés okán kikívánkozik, ami fortyog.

Hivatkozhatnék az alakuló Merkúr-Neptun quadrátra, de nem teszem.

Tiszta örömömre szolgál, hogy manapság Magyarországon egyre többen foglalkoznak asztrológiával, mert a csillagok üzenete, saját személyiségünk és életutunk megismerése elmondhatatlanul és elmutogathatatlanul fontos (lenne) földi pályafutásunkon. Magam is támogatom, hogy mindenki tegye alapműveltsége részéve az asztrozófiát, és kedve szerint bogarászhasson saját képletének és tranzitjainak kincseskamrájában. És ha ezt nem, akkor bizonyos időközönként konzultáljon házi asztrozófusával.

De a retyezáti kénköves gőzruttyadék cserbókját, hát ne így!!! Úgy érzem, hogy az asztrológia kezdi átvenni a foci helyét: mindenki jobban tudja, mindenki szakértő.

Kérem tisztelettel! Az elemzés alapja, kikerülhetetlen első lépcsőfoka, mindennek eredője és kritikus első lépése a képlet pontosítása. Hogyan akarunk, hogyan merhetünk bármit, akármit mondani a vendégnek, amíg nem pontos a képlete? A vendégnek, aki még véletlenül sem „beteg”, meg „páciens”, ne adj’ Isten „kuncsaft”, hanem „vendég”, vagy „társ”.

A jó pontosítás a mi érdekünk is, hiszen ha segíteni akarjuk a hozzánk fordulót, csak akkor fogunk tudni jó munkát végezni, ha pontos születési időpontból dolgozunk.

131208_Sz

Drágáim, a pontosítás nem flipper!!! Itt nem akkor örülünk, ha egy tengely véletlenül beleütközik valamibe és erre az időszakra találunk egy bármilyen életeseményt! A tengelyek és bolygók nem snookert játszanak abban a rajzban, hanem meghatározott jelentésük van! Nem vagyunk készen, ha belőttünk egy időpontot, amikor valami találkozik egy másegyébbel! Tessék időt szentelni ennek a műveletnek! Amennyi időt szükséges! Az asztrozófiában semmi, semmi, semmi nem válhat rutinná (kivéve talán egy icipicit a számolós részt).
Előre is elnézést, de az asztrológus nem kamionsoros éjjeli lepke, hogy minél rövidebb idő alatt végezzen… amivel foglalkozunk az szentség, az ég szerelmére!

A megfelelő pontosítás nem minőségi igény, nem feláras luxus-szolgáltatás, hanem alapvető követelmény, szükséges és nélkülözhetetlen lépés. Vannak kontroll-kérdéseink a tarsolyban, vannak módszerek, amelyeket kötelező ilyenkor használni. Nem azért, mert bárki elszámoltat, hanem mert nem tudunk segíteni, ha nem tesszük meg. Nem tudunk segíteni, nem kapja meg a vendég, amiért jött. (Ha valaki nem ismeri ezeket a módszereket, keressen, szívesen segítek. Nem pénzkérdés.)

Ha kapunk egy időpontot, vagy bevillan egy érték, nézzük meg, hogy vendégünk személyisége megfelel-e annak a képnek, amit a képlet távolról kirajzol róla. Ha igen, nézzük meg részleteiben, öt-hat-hét (amennyi szükséges) esemény tükrében, hogy minden aspektusból jó-e az az időpont. Közben mindvégig figyeljünk az analógiákra, mert azért vannak. Segítenek nekünk. Vizsgáljuk: vajon a direkciók jellegükben is rímelnek-e az életeseményekre, vagy csak rá akarjuk őket húzni egymásra.

És igen, merjünk visszakérdezni. Ha úgy alakul, merjünk változtatni. Ha szükséges. Egészen addig, amíg meg nem érezzük, hogy helyére került minden. Akkor is, ha ehhez fel kell hívni a vendéget még egyszer. Akkor is, ha eleinte napokba telik. Akkor is, ha újra és újra kérdeznünk kell.

Nem az a lényeg, hogy magabiztosnak tűnjünk, egy sosemhibázó, tévedhetetlen és csalhatatlan asztroszkóprajzoló gépezetnek. Nem. A lényeg, a legfontosabb, az egyetlen cél, hogy segítsünk a társunknak, aki megtisztelt minket azzal, hogy beenged életének titkos és törékeny szentélyébe. Egy elemzés arról szól, hogy egy másik ember, egy szabad lélek ránk bízza titkait, esendőségét azért, mert iránymutatást, de legalábbis ítéletmentes figyelmet vár, tiszta tükröt.

És amíg ezt nem látjuk be, amíg nem tudunk alázattal és szeretettel fogadni minden egyes embert, amíg nem látjuk minden egyes vendégben a megismételhetetlen, ragyogó isteni csodát, addig nem vagyunk méltók erre a hivatásra. Tiszteljük meg a másikat és magunkat azzal, hogy ezt a küldetést tisztán teljesítjük!

Nem azt írom, hogy a minimális etikai követelmények betartásával, mert az ördög loncsos szakállára, itt nincs minimális, itt nincs helye műhibának! Aki az Isten fényével dolgozhat nap mint nap, aki a kegyelmi állapot csodáját élheti ezzel a hivatással, az qrvára figyeljen oda és szedje össze magát, vagy menjen és pasztörizáljon anyatejet gazdagok kávéjába!

Gyerekek, gondolkodjunk már el azon, hogy mivel foglalkozunk és milyen károkat okozhatunk, gondolkodjunk el azon, hogy minden szó, amit kimondunk, óriási, sorsfordító üzenet a társunknak, mert figyel ránk, mert tőlünk várja… magokat ültetünk el Benne, amik egészen biztosan kikelnek. Hát vegyük már észre, mi adatott nekünk és viselkedjünk ehhez a hivatáshoz méltón!

Azt a hétszázát!