Kérés érkezett, hogy járjam körül a böjt fogalmát. Szívesen teszem, amúgy is érett már egy bejegyzés ebben a témában.
A versenyszférából jövök, ezen belül a társasági jog területén mozogtam évekig (NEM vagyok jogász). Nagyon tetszett már akkor is, hogy minden szerződés a fogalommagyarázattal kezdődött. Mert fontos tudni, hogy mit értünk azok alatt a terminusok alatt, amikről megállapodni készülünk.
Ezen a szemüvegen át vizsgálva kérlek töprengjetek el azon, hogy számotokra mit is jelent a böjt.
A mai nappal (hamvazószerdával) kezdődik a keresztyén ember legnagyobb misztériuma, a húsvéti ünnepkör. Ne legyenek illúzióink, természetesen a kereszténység megjelenését nagyon sokkal megelőzte már a tavaszi ünnepköre a termékenységnek, mivel azonban a zsidó-keresztyén kultúrkörben szocializálódunk, most idáig nyúlunk vissza.
Ilyenkor kezdődik a nagyböjt, amikor is húshagyó kedden (így kell írni?) letesszük a disznócsülköket, a szerdai misén hamuval keresztet ken a homlokcsakránkba a szolgálatban lévő spirituális szakmunkás, és kezdődhet az önsanyargatás, önekézés, bűnhánytorgatás, önostorozás, aszkézis, szenvedés. Persze nem nagyon, csak éppen érintőlegesen.
A húsvéti böjtnek különféle formái léteznek a nagyon drasztikustól az egészen viccesekig. Ezekben az a közös, hogy most egyikről sem lesz szó.
Ezúttal a böjtről úgy lesz szó, amit és ahogy nekem jelent. És biztatlak kedves mindnyájatokat, hogy egyenként göngyöljétek fel, nektek mit és hogyan idéz fel ez a fogalom.
Töprengési segédlet: a nagyböjt 40 napos. A legenda szerint a meghalt testből kiszálló léleknek 40-42 napja van itt, Terrán, amíg a saját erejéből képes továbbmenni a Fénybe. A kereszthaláltól a feltámadás (szokásjogon alapuló, egyébként feltételezett) órájáig 40 óra telik el, mely 40 óra esszenciálisan adja a teljes böjti időszak erejét, velejét. A valódi mágusnak 40 óra elég a teljes transzformációhoz, a halálkapuval játszott csikicsuki partihoz, annak bizonyítására, hogy a mester immár uralkodik nem csupán az anyag világa, hanem a halál misztériuma felett is. No, ezért tartom ezt az ünnepet a legnagyobb misztériumnak, amely minden fényközpontú filozófiában megjelenik így vagy úgy.
2019-ben szenzációs felütéssel indulunk: hamvazószerdán lesz újhold a Halak jelében, együttállásban a Neptunusszal, a Vízöntő csillagkép jövőbe ömlő vizében. Miután a Vízöntő minősége mindig magában hordozza a tisztítást és szabadságot/szabadulást, joggal tehetnénk fel a kérdést: mikor, ha nem most?
Mit jelent és mire szolgál a böjt?
Számomra három fontos ismérve van: (i) nem tétetik közhírré, (ii) szabad választáson alapul és (iii) elsősorban lelki gyakorlatnak számol.
A böjt számomra nem azt jelenti, hogy nem eszem húst, vagy háromszor eszem és csak egyszer lakom jól. Számomra a böjt az, ami a testemnek nagy változás, számomra pedig komoly önfegyelmet és összpontosítást igénylő gyakorlat. Ezt mindenki maga érzi, neki mi és mennyi. Van, aki a cigarettát teszi le egy időre, van, aki minden mást inkább, csak a cigarettát nem.
Az első lényeges kérdés: mi számít nekem böjtnek, és mi számít nekem önnyugtató alibinek.
A második, hogy a böjt szabadon választott. Amikor nincs pénzem ennivalóra, az nem böjt, hanem nélkülözés. Erre mondja mein Tanító No. 1., hogy kolostorban nem kunszt szűznek maradni. A böjt akkor értelmezhető, ha körül vagyok véve ínycsiklandó falatokkal, és én minden alkalommal a gyógyteákat választom.
És hogy miért lelki gyakorlat?
Először is megdöbbentő, hogy amikor éhesek vagyunk és erős diszkomfort érzetek vannak jelen a testünkben, milyen zsigeri, elsöprő erejű indulatok képesek felszínre törni. (Technikai javaslat: amikor böjtre szánjuk el magunkat, tájékoztassuk előre környezetünkben élő társainkat, hogy mennydörgés és zivatar várható, és hogy ne vegyék magukra, hiszen saját sárkányainkkal készülünk birokra kelni, eközben óhatatlan, hogy ki-kicsap néhány lángnyelv, ezért előre elnézést kérünk, viseljenek tűzálló lélekburkolatot. A másik megoldás, hogy a böjti időszak első pár napjára szobát bérelünk valahol távol és magányosan vívunk, ami szerintem hasznos is, elegáns is.)
Másodszor: az első kb. 3 napban szinte pillanatonként kell újraboxolni a „kinél van a hatalom?” témakörét. Vagyis: elhatároztam, hogy kikönnyítem az emésztőrendszeremet, gyógyteákkal és pihenéssel megsegítem a testem tisztulását. A gyomrom meg fáj, az üresség mar belülről, a fejem hasogat, lázas vagyok, és bárkinek az anyját odaadnám akár csak egy száraz kenyérhéjért cserébe.
A hangsúly nem az önbántalmazáson van, nem azon, hogy megmutassam a világnak, mennyire professzionálisan tudok szenvedni. Hanem azon van a nyomaték, hogyan viszem át az akaratomat a testemre, meddig és hogyan tudom fenntartani az eredeti szándékot, amiről tudom, hogy már rövid távon is a javamat szolgálja, mert tisztít, könnyít, erősíti a kapcsolatomat a bennem élő isteni szikrával.
Ott a kincsesláda, ahol a testemmel szövetségben tudok benne lenni ebben az állapotban, hogy a testérzeteimtől függetlenül fenn tudom-e tartani a harmóniát, hogy megengedem a testemnek, hogy produkálja ezeket a jelenségeket anélkül, hogy gyűlölném, haragudnék rá. Megengedem a testemnek szeretettel, türelemmel, hogy alkalmazkodjon az én elhatározásomhoz és gondolatiságomhoz, és adok neki időt, hogy megtalálja a helyét ebben az új rendszerben.
Saját szubjektív tapasztalatom (ami talán nálad teljesen más): az első 40 óra (Véletlen? Alig hiszem.) a legrosszabb. Életemben kétszer adtam fel, mindkettő az első 40 óra alatt történt. Ebben az első szakaszban jön elő a legtöbb kétség, félelem, gát, a legtöbb testi nyomorúság, ilyenkor vagyok a leggyengébb, ilyenkor érzem úgy, hogy egy kölyökcsirke tollpihéje választ el attól, hogy feladjam. Minden másodpercben.
Az első 40 órában szívesen cserélnék testet gyakorlatilag bárkivel, a kutyaszarban csoffadó városi facsemetéket is beleértve. Előjönnek a legrémesebb démonaim, a szorongások, pánik, be- és kilátástalanság, irreális félelmek, halálfélelem, düh, türelmetlenség, autoagresszió (meg a kurvannyát annak is, aki ezt kitalálta, meg aki a böjtöt kitalálta, meg aki a gyógyteát kitalálta, meg demokratikusan mindenkinek a kurvannyát, aki fizikai testben létezik, vagy valaha létezett, ideértve de nem kizárólagosan az ásványi létformákkal kezdve egészen a megvilágosodott mesterekig bezárólag, különös tekintettel mindenkire és bárkire, akinek akár csak két, egymásból következő gondolata volt már életében, mert az már filozófiának számít és a filozófiának is a kurvannyát).
Töprengek azon, hogy ilyenkor talán a legnagyobb kihívás önmagamat elviselni. Mivel az első időben a fájdalom (diszkomfort) gyakorta tart ébren éjjel is, ezek a gondolatok a félszendergésben is akadálytalanul áramolhatnak és – hola, Mr. Murphy! – áramlanak is.
Az éhezés ebben az első 40 órában betyáros, és kimos mindent, amit a jóllakottság csendes békessége eleddig elnyomott, felülírt. Az első etap végére minden idegszálamat meztelennek érzem, és biztosan tudom, hogy minden – fizikai és éteri – idegszálamon egy kannibál törzsfőnök táncol tüskés bakancsban.
Aztán – úgy kábé a harmadik napon – ez az egész betyáros fostargonca egyik pillanatról a másikra átfordul, és onnan kezdődik a jutalomszakasz. És ez a szakasz minden első 40 órát megér. Ebben a – második – szakaszban lehet gyakorlati tapasztalatot szerezni arról, mi az ember gyakorlati definíciója, mikor vagyunk (Somlósi Lajos bátyám szavaival élve) imaképesek, mit jelentenek az ösztönök, mit jelent az, hogy uralkodom az ösztöneimen, és miről tanít a Kígyótartó, mi az értelme a test tisztításának úgy fizikai, ahogy lelki és szellemi szinten.
A legnagyobb trükk ebben áll: fizikai szinttel kezdem, és a hatás átgyűrűzik a másik kettőre is. Elkerülhetetlenül, automatikusan.
Amikor pedig visszavezetem magam a hétköznapokba, mindig hozok egy tele zsák ajándékot, kincset, bölcsességet és színtiszta (élet- és egyébféle) erőt, amivel ismét irányba állhatok, és a tavaszillatú, friss szél dagasztja a vitorlámat.
Visszatalálok az erőmhöz, önmagamhoz, a hatalmamhoz.
Minden alkalommal egyre biztosabban járok ezen az ösvényen, mert egyik alkalommal a másik után egyre jobban ismerem az ösvényt. És ha tudom már, hogy a második kanyarban a vörös szemű szörnyeteg vár, és van arról tapasztalatom, hogy milyen fogást kell alkalmaznom ahhoz, hogy fekete kölyökmacskává változtassam, akkor az egész átlényegül kalanddá. Kissé perverz kaland, megengedem, de mégiscsak kaland.
Hiszitek-e, vagy tesztelitek?
Pálcák a kézben, áldás az úton.
