Oldal kiválasztása

A naptári év végének címlapsztorija a Nap-Szaturnusz együttállás, ami ugyan nem egzakt még, de már erősen érezhető. Kényelmetlen verzióban korlátozottság érzésben, gátoltságban, frusztrációban szokott ez megjelenni. Olyasmi energiával, mint azokban a csatakos álmokban, ahol rohanna az ember, de sárba ragad a lába, vagy bilincseket vonszolva kellene menekülni. Mindenkinek szabadságában áll kimeneti élményt választani, de szerintem az életörömöt nem ez a változat szolgálja leginkább.

Kép: Fredericton Tourism

Létezik ugyanis a Nap-Szaturnusz találkának egy olyan verziója is (különösen akkor, amikor ez a fényrandi a Tejútról lejővén, a Bak zodiákusi jelében történik), amelyben az ember felismeri, majd saját céljaira használja önnön korlátait, és ezzel indul el a szabad élet felé. Ezen a ponton ráébredhetünk, hogy ami korlát, az lehet mászóka is, és hogy a határaink ismerete már fele út azok tágításához, uram bocsá’ átlépéséhez.

Az elkövetkező 3-5 napban különösen lényegesek lesznek az időben megtett lépések, a tudatos elmozdulás valamilyen irányba (igen, még mindig ugyanarról a Nap-Szaturnusz együttállásról beszélünk, amely egy másik változatban a leragadást, korlátozottságot jelentheti), a szeretet bölcsességével beragyogott szintlépés lehetősége.

Szaturnusznál az időnek mindig kiemelt jelentősége van, a lehető legtöbb (alkalmasint mindenféle) értelemben.

Tekintettel továbbá arra, hogy a Nap az Oroszlán jelének ura, a Szaturnusz (a Bak mellett) a Vízöntő „gazdája”, ők ketten poláris párjai egymásnak, nem mellesleg (a szabad szemmel látható rendszer halmazán) itt Alfa-Ómega helyzetről is beszélhetünk, hiszen a Nap a Földhöz képesti rendszer középpontja, a Szaturnusz pedig az utolsó planéta, melyet szabad szemmel láthatunk, itt tehát a Földről nézvést megjelenik a teljesség lehetősége, a kezdet és a vég, a központ és a kapu őre.

Érdemes észben tartani azt is, hogy a Szaturnusznak – a riogatásokkal ellentétben – semmi köze sincsen a balszerencséhez. A halálhoz is csak abban az értelemben, hogy egy rendszer (egy folyamat, egy ciklus, stb.) elérte a végét, és ettől kezdve lehetőség van arra, hogy egyebet válasszunk, amennyiben persze előzőleg hajlandóak vagyunk magunkévá tenni a tapasztalat bölcsességét. (Természetesen ez sem muszáj. A ciklusok végén választhatunk úgy is, hogy inkább sorozatot nézünk és bulvárt olvasunk, vagy teljes mellszélességgel a politikával foglalkozunk. Ilyenkor nagyobb valószínűséggel beszélhetünk „veszteségről” és ugyanazon típusú körök újraindulásáról, de ez is tökéletesen rendben való.)

Aki sokáig marad valamely szilveszteri buliban, még megvárhatja ébren, hogy a Mars átlépjen a Rend szerinti birodalmába, a Kos zodiákusi jelébe. Az átlépést nem fogja amúgy csillaghullás kísérni, ahogyan neonreklámos égi átlépési ceremónia sem zajlik majd csillagközi mazsorettekkel, ennek ellenére szabad odafigyelni, hiszen az erő (Tűz elemű) planétája belép a kezdet (szintén Tűz elemű) jelébe, ráadásul a Kárpát-medence időzónája szerint épp a naptári újév hajnalán, ami azért – naptáriság ide vagy oda – elég vagány.

Aki bölcsen használja az égi ajándékokat, ezúttal valóban odateheti az erejét a január elsejei fogadalmaiba, csak mondom. Ahogy azt is mondom, hogy amíg a Mars a Kosban tartózkodik, addig igaz lesz az, hogy színtiszta erővel, lendülettel és lelkesedéssel tudunk most új utakat kezdeni, és tudjátok: rengeteget jelent a tudatosan mederben tartott teremtőerő.

A Kos Mars egyik frázisa, hogy „át a falon”. Mindazok tehát, akik olyan élethelyzetben nyűglődnek, amiből „nincs kiút”, „nem látom, merre van előre”, „nincs erőm ki-, meg-, el-, átlépni”, „nincs erőm elkezdeni”, „falak magasodnak előttem mindenfelé”, szóval mindazok most készülhetnek, mert eldördült a startpisztoly, a Nap-Szaturnusz már most is segít, január elsején hajnalban bekapcsolódik a Kos Mars is, és ők közösen ízzé-porrá zúzzák ezeket a – mégoly mesterinek is látszó – kifogásokat.

Jedi lovag ha volnék, most mondanám, hogy az erő legyen veletek, miután azonban asztrozófus vagyok, tudom, hogy az erő VAN mindannyiunkkal, szóval amikor felkelünk a bejglimámorból, akár kezdeni is lehetne vele valamit.

Imigyen szóltam, mindenkire vonatkozik, hogy a körülöttünk és bennünk megjelenő boldogságteremtő életerőt, buzgárként feltörő életörömöt mindenki saját felelősségére használja. De saját felelősségére használja is szorgalmasan, a hétszázát neki!

Szépvirágos, édeséletes állandó jelent kívánok nektek szeretettel. Pálcák a kézben, áldás az úton.