A minap beleakadtam egy ortodox rabbi előadásába. Az egyébként szórakoztató prédikációban volt egy pont, ahol a felháborodásaim szorgos csapatösszevonást hajtottak végre.
Azt találta ugyanis mondani a rebbe, hogy „a szegény ember olyan, mint a halott ember”.
Úgy hittem addig a pontig, hogy a pénzzel (és a szegénységgel) kapcsolatos hiedelmeimet jól átdolgoztam, volt is anno egy program, ahol a „tisztes szegénység” filozófiáját gyúrtuk át a „boldog bőség” eszközrendszerévé. Az életem is azt mutatja, hogy elég oké vagyok az anyag világával. Ez a kijelentés mégis elevenembe talált. (Ezúton is köszi, Rabbi, hogy visszarugdostál ezzel a mondatoddal a munkazónámba!)
Mert milyen a halott ember? Büdös? Érinthetetlen? Fertőző? Vagy ami rosszabb: haszontalan?
Egyébként a Bölcs nem erre gondolt, de nekem azonnal ezek jutottak eszembe, ami persze rólam árulkodik. És nem tehetek róla (de biztos tehetnék ellene), az én rendszeremben létezik „szegénység szag”, és a mélykeresztyén kultúrában valójában igyekszünk minél nagyobb távolságot tartani a valódi szegénységtől. Mert – igen – a szegénység (a mi kultúránkban) fertőző. Vagyis inkább úgy mondanám, hogy genetikai alapon öröklődik, ÉS mellette még fertőző is.
Erre jön a másik kultúra, és azt mondja nekem, hogy a szegény ember olyan, mint a halott ember. És mondja tovább, hogy azért olyan, mert sem a szegény ember, sem a halott nem képes érdemi döntést hozni.
Nem tud érdemben hatással lenni a környezetére.
Felbosszant, tehát dolgom van vele. Ideget talál, tehát biztosan van erre fejlesztési lehetőség.
Addig eljutottam korábban magamtól is, hogy ha engedem, hogy _legyen_ vagyonom, akkor megtöbbszörözöm a hatásomat a világban. Hogy a pénz – akár a kés – nem jó és nem rossz, csupán egy energia.
Most mégis megszúrt, ahogy ez az ember a gazdagságról és a pénzhez való viszonyról beszélt. Szaturnusz népének gyermekei ámulatba ejtő, keresetlen természetességgel vannak a pénzzel és a vagyonnal. Észszerűen gondolkodnak róla, és az ő rendszerükben semennyire sincs ez a dolog tabusítva és NEM erény szegénynek lenni. (Bár a mienkben se lenne az!)
Mostanában a DarkFem Program tölti ki éjjelemet-nappalomat (ideértve, de nem kizárólagosan a kutyasétáltatásokat és mosogatási időket is). Be is van már ütemezve, mikor és hogyan foglalkozunk majd a pénzzel, az anyaggal és a vagyonnal. De most idő előtt kikívánkozik belőlem, hogy bizony ez is árnyékmunka.
A pénzzel, gazdagokkal, vagyonnal kapcsolatos ZSIGERI érzéseink, egyből bevillanó gondolataink is árnyékmunka.
Sokszor nem értjük, miért nem megy könnyen, miért küszködünk pénzügyi akadályokkal. Amikor tudván tudjuk (közgazdászok előnyben), hogy a világban – köszönhetően a számlapénz és a keresedelmibank-pénz csodájának) gyakorlatilag végtelen mennyiségű pénz forog. Mi meg sokszor nem találjuk a pénzcsap nyitókarját.
Amikor jön egy szakállas, vállas figura, és az arcomba vágja, hogy a szegény ember olyan, mint a halott (tehát a közösség szempontjából inkább teher, mint haszon), teszi mindezt lenyűgöző eleganciával és egy csipet pimaszsággal, és nekem összeszorul erre a mondásra a gyomrom, akkor ott bizony van még tennivaló.
És hogy mit jelent a DarkFem Pénz?
Azt a pozitív pénzügyi egyenleget értem ezen, ami akkor keletkezik, amikor a tagadásainkat, tabuinkat és egyéb tiltásokat és frusztrációkat transzformáljuk, és az ezekből nyerhető energiával boldog bőséget, gyönyörteli áramlást keletkeztetünk életünkben.
Pénzre váltani a frusztrációt… menő, igaz?
Nincs nálam az általános érvényű Bölcsek Köve. Van viszont egy rendszerem, ahol át tudom adni (és át is adom) a MŰKÖDŐ technikákat arra nézvést, hogyan zabolázhatjuk szövetségesünkké a mélyben (a múltban ellenünk) dolgozó, elképzelhetetlenül hatalmas erőinket.
Sokszor kérdezitek, kinek ajánlom a programot. Régi-új vendégek keresnek meg privát üzenetben, hogy szerintem nekik való-e a program.
Kedveseim, ez a program MINDENKINEK való, akit anya szült, és akinek bármilyen aktuális életakadály található a létezésében.
Mindenkinek.
Tudom, hogy a marketingesek azt mondják, ami mindenkinek szól, az nem szól senkinek.
Teszek rá.
Nem marketinges vagyok, hanem árnyékspecialista, és az például tapasztalati tény, hogy árnyéka mindenkinek van.
Most is kérve kérlek titeket, ne higgyétek, amit mondok. Teszteljétek bátran!
Pálcák a kézben, áldás az úton.
Anikó
