Oldal kiválasztása

Mesélek Nektek egy napról, tíz és fél óráról. Meseszirmokat dobok a szélbe, Rajtatok múlik, melyikért nyújtjátok ki a kezeteket.

VIII. szirom

A gyógyító falu ötlete remek. Egy előadásra nagyon kíváncsiak lettünk volna, azonban sajnos nem fértünk be a sátorba, a hang pedig nem hallatszott ki. Legközelebb időben jövünk, ha ott a helyünk, úgyis ott leszünk. Így viszont a szabaddá vált órában nézelődhetünk a sátrak között. Van jós, szellemsebész, különféle masszőrök, Reiki, és sok más, számunkra ismeretlen gyógyító módszer.

Addig rendben vagyok, hogy kivisszük a cókmókot és megmutatjuk, miről szól az a tudomány, amivel vissza kívánjuk segíteni beteg társunkat az EGÉSZségbe. Még a frissítő masszázs is belefér a vásári forgatagba. De tessék mondani, a komoly koncentrációt és teljes jelenlétet igénylő módszerekkel mi a helyzet? Rosszul gondolom, hogy a gyógyítás egy intim folyamat, mely kizárólag két emberre tartozik? Hogyan lehet úgy ellazulni, odafigyelni, jelen lenni, gyógyulni és gyógyítani, hogy mindenfelé karikás ostorok pattognak, sámándobok zengenek vért szító ritmussal, a sátrak között jönnek-mennek az emberek? Olyat is látunk, hogy energiagyógyítás közben a kezelő hölgy kedvesen, szívélyesen beszélget egy érdeklődővel. Igen, miközben kezel valakit. Ez az a pillanat, amikor tatárkergetéses sebességgel elhagyjuk a helyszínt.

Rögtön jelzem, hogy nincsenek gyógyítással töltött évtizedek a hátunk mögött, semmit nem csinálunk rutinból, mindent úgy, mintha először. Nem tudhatjuk, mi lesz harminc év múlva. És valóban érdekes a sok fehérbe öltözött ember, az alkalmazott gyógyító fogások sokszínűsége, a pezsgés. De hogy tud valaki teljes önátadással, tökéletes jelenléttel gyógyítani úgy, hogy közben csacsog? Még ha a gyógyító ki is tudja zárni a pattogást, dobolást és ezerféle zajt, vajon ugyanez menni fog a gyógyulni vágyónak is? Aki problémájával beül egy sátorba, vajon ugyanúgy el tud lazulni, ugyanúgy jelen tud lenni? Mi még úgy tanultuk, hogy a gyógyítás kétszemélyes játék. A gyógyító tér szent tér, a gyógyítás szent tevékenység. Intimitása kizárja a külvilágot, a gyógyítótól és a „betegtől” azonban tökéletes jelenlétet követel a siker érdekében.

Szeretném gyorsan hozzátenni, hogy nincs bajom a beszélgetésekkel, a módszerek ismertetésével, a „közönségtalálkozóval”. De azzal igen, ha az egyik legkomolyabb tevékenységből vásári trükköt csinálnak, egy embertársunknak nyújtott legkomolyabb segítség borzongatóan érdekes komédiává aljasul.

Mi még úgy tanultuk, hogy a gyógyítás másról szól. Biztos hiányoztunk azokról az órákról, amikor a marketing-elemeket tanították. Fejcsóválva beszéljük meg, hogy őskövült etikai rendszerrel lettünk bekötve, ám egyikünk sem vágyja az áthuzalozást.

Ennek tükrében nyilatkozom: ha húsz év múlva valaki lát engem egy fesztiválon, amint sátorban masszírozok, a fülemen mobillal, egész nyugodtan odajöhet és javaslatot tehet a személyleírásom átrendezésére.