Továbbgondolva a kérdést… egy másik valóságban esetleg lehetne mindkettő, és sokkal etikusabban, tisztábban működhetne a rendszer.
Mert mi van most?
Bemennék egy templomba. Ki van írva, hogy tiszteljem a teret, hanyagoljam a mély dekoltázst, farmershortot. Oké, rendben. Aztán a bejáratnál belépőt szednek.
No most akkor templom ez?
Tisztelem én bárkinek a hitét, ha arról van szó, de a madárnak nézést rühellem.
Mert vagy engedjen be álmélkodni és imádkozni (ingyen), vagy üzemeljen kereskedelmi egységként, de akkor ne akarja előírni, hogyan öltözhetek fel.
Így is éppen elég botrányos, hogy a templomban csak azokat a viselkedési formulákat kellene kerülni, amik bármilyen módon az életörömre utalhatnának.
Az én Istenem tutira sikítva menekül az ilyen helyek környékéről is.
De hajlandóak lennénk belegondolni akár csak rövid ideig, hogy a mindenható, mindentudó isten az ő végtelen bölcsességében igazítja a világot, az ő tudta és engedélye nélkül a hajunk szála se hullhat le meg minden, csak valahogy a pénzügyekhez meg az élet csiklandós élvezetéhez… hát, azokhoz nem nagyon ért.
Ha ő teremtette az egész Kozmoszt (a gondolatszikrát Paksi Zoltántól kaptam), akkor evidens lenne, hogy tisztában van annak működésével keresztül-kasul.
Hát nem úgy lenne egészséges, hogy az isten papjai TANÍTJÁK a polgárt eligazodni a világban? Boldog bőséget teremteni, szőlőt művelni, gyönyörrel imádkozni, ilyenek.
Érzésem szerint roppant egészségtelen hozzáállás ez a tized- és perselypénz-hagyomány.
Fura ez az isten, akinek megvehető a figyelme/kegyelme, és annyira már nem tökös, hogy gondoskodjon a saját földi javairól, ideértve de nem kizárólagosan, az alkalmazotti állományt.
Bár, most, hogy belegondolok, nincs ez máshogy a világi vezetéssel se.
Megyek akkor vissza, foglalkozom a saját dolgommal.
Van Vasban egy templom. Egyelőre kőfalai nincsenek (nem is biztos, hogy lesznek), viszont egy 200 éves platán őrzi. Ebben a templomban az Életről tanulunk. Az Örömről. És bátran kijelenthetem, hogy itt mindig szabad lesz hangosan kacagni és kevés ruhában is tisztelni az Istent.
Akit érdekel ez a fajta hitélet, megtalál minket. A templom hivatalosan még nem nyitotta meg kapuit, de aki akar, olvashat a sorok között. Valamennyi kidobolt és még csak most szerveződő programunk is errefelé vezet.
Hogy legyünk elég bátrak szégyen nélkül felkacagni akármely templomban. Hogy biztosan álljunk saját Sorsunk tengelyében.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
(Kép: Aphrodisias, a szerelem ókori szentélye, a mai Törökország területén. Forrás: Petekarici/iStock)
