Csodás háromszög van az égen: a Nap a Jupiterrel szemben és a Plútóval teremtő kapcsolatban, a Plútó és a Jupiter szintén teremtő kapcsolatban. Ehhez jön még, hogy a Nap közelíti az Uránuszt, kedden reggel telihold.
Mondom, mi van. Új korszakot szülünk. Választhatjuk a császármetszést, ami látszólag egyszerűbb, mert más csinálja helyettünk a munka dandárját, ám ekkor csupán az élményből meg a tanulásból maradunk ki, és az utómunka sokkal energiaigényesebb, mint a természetes szülés maga. Vagy választhatjuk a vajúdást, és akkor opció lehet az orgazmikus szülés, amivel – lássuk be – még mindig többen találkoztak, mint Jézussal.
Az égen feszülő fényháromszöget most nem kockázom ki, hanem felvillantok pár aspektust, hogy maradhasson az egyéni megélésen, felfedezéseken a hangsúly.
Jövünk egyszer onnan, hogy a Sors futószalagon (gyors futószalagon) hozza elénk az olyan helyzeteket, ahol ráláthatunk saját igazságainkra. Játszik itt a becsület(esség), a tartás, és a Forrással való mindenféle kapcsolatfelvétel. Ideje van a meditációnak, az imának, de az álmaink is beszédesebbek lehetnek, mint általában. A tanulás alapértelmezett beállítása ennek a tavasznak. A színtér az anyagi világ, szűkebben párkapcsolataink és anyagi (akár pénzügyi) játékaink.
Kép: pinterest.com (The Phoenix rises)
A saját igazságaimra való rálátást leánykori nevén hívhatnánk akár önismeretnek is. Viszonylag ritka alkalom (átlagosan évente adódik), hogy Isten-tükörben láthatjuk önmagunkat, cselekedeteinket. És ez ritkán jelenti azt, hogy tükörbe nézve megjelenik valami ragyogó energiafelhő, aki lassan, tagoltan elénekli a nyertes lottószámokat. Ez, Feleim, legtöbbször azt jelenti, hogy az orrocskánk beleverődik abba a – nagyon is materiális – jelenségbe, hogy ami bennünk van, az vetül ki a teremtett világba, hogy (i) saját életem, saját világom istene én vagyok, és (ii) ezzel így van mindenki más is. Akivel tehát közös teremtésrészletet észlelünk, abban közösen alkotunk. Akkor járunk hát legjobban, ha felhagyunk végre egymás szopatásával és új módszert dolgozunk ki, melyben az együttműködés és a kölcsönös előnyszerzés van a figyelmünk homlokterében.
Az isteni önzés az egyéni fejlődési út magas stációja: amikor felismerem, hogy végső soron magamnak teszek jót, ha Neked jót teszek. És fordítva.
Szót kell még ejtenünk a Hádész-energiáról, aki gondoskodik a szekérúton azokról a rázatásokról, amikor nem csak a nyelvünket harapjuk el, de olykor az álarcainkból is kizötyögünk. A most történő helyzetekben nehéz nem felfedezni a gyökeres és radikális átalakulások ujjlenyomatait. Az utóbbi években talán már nagyon hozzászoktunk, mert a Plútó több-kevésbé főszerepet játszik majd’ tíz éve folyamatosan, de attól még igaz, hogy ez a korszak a változásokról szól. Minősége pedig a gravitáció jellegével analóg: lehet ellene tiltakozni, de értelme kevés van.
És itt most nem azokról a változásokról beszélek, hogy egyik multiból átmegyek a másik multiba, vagy egyik egyéjszakás babámat lecserélem három másikra. Hanem komolyakról. Amikor azt írom, hogy gyökeres átalakulás, meg új világ születése, akkor azt úgy értem, hogy gyökeres átalakulás és új világ születése. Mostanában ébred rá az emberlények nagy százaléka, hogy hiába formázzuk a sz@rt, attól az még nem lesz hóvirág. Ilyenkor szokott bekövetkezni, hogy az Istenség harmadik arcával (a lebontóval) dolgozunk, de nem az öncélú pusztításért, hanem azért, hogy a tisztára súrolt színpadra jöhessenek az új díszletek és a ropogós-friss jelmezek, teljesen új szövegkönyvvel.
A korszak, amiben élünk, a változásról szól. Arról a változásról, ami a lélek mélyéről indul, és a Kozmosz összes energiája a szolgálatában áll. Amikor a Plútó játékba áll, akkor sosem ágyi poloskák időközi képviselőválasztásáról szól a dráma. Akkor olyan szelek fújnak, amik nem a hajunkat borzolják össze, hanem en bloc az egész életünket.
És ezt még mindig nem azért írom, hogy riogassak, hanem sőt! Azért írom, hogy figyeljük-várjuk, hol kapunk extra erőt, extra segítséget, és azon a területen álljunk munkába. A saját boldogulásunkért. Isteni önzésből, például.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
