Kép: myleava.org
21-én délben kezdetét veszi a nyár, amikor a Nap átlép a Rák zodiákusi jelébe. Ez a nap (és a hozzá kapcsolódó tradíciók) mindig a termékenységről, a Fény Királyságáról, az Élet ünnepléséről szólnak. A Nap most jár égi pályája legmagasabb pontján, a Király teljes dicsőségében ragyogja be a látható világot, eljött a Világosság diadala.
Ez a nyárkezdet hangsúlyosan magában hordja a spiritualitásról való elmélkedést és a magas szintű meditációt mint gyakorlatot. Azokban az esetekben, amikor meditatív állapotban tudunk gondolkodni (ami csak látszólag ellentmondás), hozzáférést nyerünk a láthatatlan tartományok édességboltjához, a titkok kertjéhez, a tiltott gyümölcsöshöz. Vagyis azokhoz a dolgokhoz, amikért érdemes volt a földi létezés mellett dönteni.
A Nap úgy lép át a Rák jelébe, hogy közben intenzív fénykapcsolatot ápol az Uránusszal, mely kapcsolódás a megértést és szintetizáló gondolati fejlődést segíti. Ilyenkor jobban rááll az agyunk a szokatlan formákra, könnyebben fogadjuk be az újszerű, formabontó, akár tabudöntögető eszmefuttatásokat. És ami a legjobb: úgy történik mindez, hogy közben az évkörnek azon a részén járunk, ahol a leghosszabbak a nappalok, legtöbb az életerő, a tettvágy és a termékenység.
A termékeny energiák is (mily meglepő!) a szabadság irányába mutatnak, hiszen a Vénusz és a Mars (a két elsődleges termékenységbolygó) az Oroszlán-Vízöntő tengelyen áll szemben egymással, mely tengely éppen a teremtő energiák működtetésében és a teljes, tökéletes és valódi szabadság elérésében kompetens.
Persze jöhet most szerelem, a már megérkezett szerelemben jöhetnek világmozdító, meseszerű élmények, és igen, a szexualitásban, érintésekben és energiák uralásának mezején is ideje van a csodák megélésének.
Akinek merengeni támad kedve, körbejárhatja azt, hogy mi szabadság és mi nem az, mi szerelem és mi nem az, mi gazdagság és mi nem az, mi uralás és mi nem az.
És hasonlókat.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
