fbpx

Blog

A Fény nyilai

Bármilyen meglepő, az angyali világok segítségét párkapcsolati kérdésekben is igénybe lehet venni. Félreértések elkerülése végett: nem arra gondolok, hogy angyali segítséget kérünk mindenféle szerelmi kötéses fekete mágia gyakorlásához, mert ez vakvágány. Hanem arra, hogy olyan érzelmi és tudati állapotot kérünk tőlük, amelyben megpillanthatjuk a szituációból kivezető ösvényeket. Ahol rálátásunk nyílhat (akár átmenetileg) arra, hogy miért akadtunk el pillanatnyi helyzetünkben.

Aztán ha megkapjuk a választ, de éppen nem vagyunk vele elégedettek, ne mondjuk azt, hogy ez az angyalidézősdi nem is működik… mert nagyon jól működik az, tudjuk jól. Sőt, főleg onnan tudhatjuk, hogy amikor megérkezik a válasz, nyélgázon tiltakozunk ellene, de valahol meg érezzük mégis, mennyire, milyen szédítő mélységben igaz a sugallat.

Szóval csak az kommunikáljon angyalokkal, aki felkészült arra, hogy fénylő angyaltestvéreink olykor nem azt mondják, amit az Isten-gyermek az ő agyalásos önámításában hallani kívánt volna.
Bah! Attól a rendszer még működik.

Ez a nap is jónak tűnik arra, hogy kivezessük lelkünkből a lerakódott emlékplakkokat. A magunkban érzett tűzzel most átmoshatjuk érzelmeinket (igen, sírni is szabad, nem csak a győztesnek). Olykor pedig nem szégyen azt mondani társunknak: „fáradt vagyok… ölelj át, vedd kicsit át a terheimet… csak amíg pihenek… csak amíg felegyenesedem, hogy jobban rálássak a pályára!”

Aztán úgy fair, hogy az átadott terhet a lehető leghamarabb visszavesszük, és bármikor készen állunk arra, hogy ugyanezt megtegyük érte. Akár kérés nélkül, ha úgy látszik szükségesnek.

140228

Szombatra virradó éjjel álmaink bepillantást engednek lelkünk mélyének rejtélyes világába. Ha félelmetes képeket látunk, fontos, hogy végig tudjuk, az álom legmélyén is, hogy a rettentő külső csak álca, és arra szolgál, hogy jobban figyeljünk. Szörnyeink, démonaink is mi magunk vagyunk, és senki más nem képes legyőzni őket, mint mi magunk. No igen. Megint ez a téma a belső küzdelemről, ahol az ellenség is mi vagyunk és végül ráébredünk, hogy nincs is ellenség. Csak előbb el kell lődözni néhány puzdra szeretet- és fény-nyilat. De nem számít, hisz van elég.

Bármennyi van.

Pálcák a kézben (íjak a háton), áldás az úton.