Szerdán előfordulhat, hogy édesanyai minőségünket küzdelmesnek érzékeljük. Ha így van, felszabadító gondolat lehet, hogy ez az állapot hamarosan tovasuhan. Másrészről ugyanez az energetika adja lelkünk erejét. Ma impulzívabban reagálunk, érzelmeink a tűz jegyeit viselik magukon.
Ha nem megy máshogy, tudatosan figyeljünk arra, hogy ne fojtsuk magunkba heves érzelmeinket. Ismét nem azt mondom, hogy öntsünk le mindenkit vörös festékkel, vagy alkalmazzunk hangrobbanásos hajleordítást három centiről, de ha mindig csak nyelünk és nyelünk, amikor szívünk szerint sikítanánk, vagy sírnánk, vagy jól odakennénk egy tányért a díszburkolathoz, annak ritkán van jó vége. Lassanként rá kellene jönni, hogy egészen mindegy, mit gondolnak rólunk mások, ha nyilvánosan sírunk, vagy kacagunk. A vélemény mindenkinél saját történet.
Ebben a néhány napban hajlamosak lehetünk arra, hogy áthághatatlannak érezzük a saját magunk által felállított korlátokat. Ilyenkor is jusson eszünkbe, hogy ez csak illúzió. Azt nézzük inkább, mit tanulhatunk határainktól és korlátainktól, mert ma képessé válunk arra, hogy a rálátás bölcsességével változtassunk a felálláson. Igen, akár fizikai szinten is. Éljenek a koncentrációs gyakorlatok!
Pálcák a kézben, áldás az úton.
