Szombaton, a déli órákban a Nap átlép a Rák zodiákusi jelébe. Ennek a napnak a legrövidebb az éjszakája; ehhez a Fényünnephez számtalan legenda, hagyomány, mágikus szokás kapcsolódik.
A népnyelv „Szent Iván Éjszakája” megjelöléssel illeti ezt a csodát, de valami itt ugyanúgy félrecsúszott, mint sok más, szintén fontos alkalomnál.
Kép: shamamabear.wordpress.com
A nyári napforduló ugyanis – a többi napfordulati ponthoz hasonlóan – három napon át fejti ki hatását. A mágikus szertartások (mint például a lencsemágia) három napig tartanak: mert áldozunk a test, a lélek és a szellem szintjén is. Ehhez képest Szent Iván – az én naptárom szerint – június 24-e. Pontosan az izgis három nap letelte utáni dátum. Tehát ha valaki Szent Ivánkor akar bármit szertartani, meglehetősen le fog késni a kozmikus ritmushoz képest.
De biztosan az én naptáramban van a hiba…
Mindenesetre azt javaslom, ne dőljetek be a központi ünnepeknek, meg a spirituális megmondóknak (nekem se!). Legalábbis enyhe fenntartással kezeljétek azokat a táltosokat, akik nyilvánosan működnek, főleg, akik táltosképzőben szerezték avatásukat.
Ha tehetitek, tegyetek tüzet, énekeljetek, repüljetek át a tűz felett. A hogyant érezni fogjátok. A lényeg a Fény, a Szeretet és az áldott földi létezés. A többi csupán körítés. Ezen az éjjelen a földi testben létező Isten-szikrának lehetősége van találkozni önmagával, és önmaga ezerszínű, fizikai világon túli tükröződésével.
Örömteli, áldott Fényünnepet kívánok Nektek!
