Oldal kiválasztása

A munkahét közepén lelki értelemben lehetőségünk nyílik hirtelen, egyetlen határozott döntéssel elvágni azokat a kötelékeinket, amelyek már csak lehúzó erőként jelennek meg életünkben. Az emelkedést segítő elengedéseink minden esetben gyógyítják környezetünket is és a társainkhoz fűződő kapcsolatainkat.

Kép: alphacoders.com

Kép: alphacoders.com

Eközben ami termékenységünket és művészi ihletettségünket (esetleg harmóniateremtési törekvéseinket) illeti, előtérbe kerül az elvonulás, elmélyülés. Életünk folyása ráirányíthatja a reflektort azokra a (némelykor nőiséggel kapcsolatos) lehetőségeinkre, akár sorsfeladatra, melyeket ideje lenne felvállalnunk.

Gyakorolhatjuk a leckét, melyből megtanultuk, hogy bármilyen kezdet, amely a termékenységet és harmóniát (akár az anyagi bőséget) van hivatva szolgálni, belső összegzésen, átgondoláson alapszik. Az önmagunkkal töltött idő ebből a szempontból a legjobb befektetés.

Igaz ez azokra a helyzetekre is, amikor összeomlani látszik minden. Ilyenkor pláne felesleges aggódni, hiszen életünk ingó-bingó részei a távollétünkben is tehetségesen össze tudnak borulni, ezért keveset sem veszthetünk azzal, ha felkeressük MAGányunkat, elegendő időt szentelve az elmélyülésnek mindhárom szinten (test, lélek és szellem szintjén), majd az innen származó felismerésekkel, finomhangolással vágunk neki újult erővel az útnak. Ha sorscsapás érkezik, fel lehet fogni úgy is, hogy a Sors új csapást (új nyomvonalat) jelöl ki éppen életünkben. És azért beszél hangosan, azért használ érzékeny pontokat a nyomásgyakorláshoz, mert egyébként nem vennénk észre.

Pálcák a kézben, áldás az úton.