A felemelkedés, a magasabb szintek elérésének lehetősége vasárnap a női energiák megélésében összpontosul. Természetesen az uraknak is nyitva van ez a lehetőség, hiszen Nekik is vannak érzelmeik.
Dehogynem, ott vannak azok, csak talán van, aki mélyebbre ásta, mint a többiek. Vagy nincs is különbség? Talán a hölgyek is igyekeznek eltemetni érzelmeiket, ösztöneiket? Hiszen a mai világban az érzelmek en bloc persona non grata-nak minősülnek.
Kép: alphacoders.com
A mostani időszak – az intellektus tündöklése mellett – rengeteg rejtett formában biztosít lehetőséget az érzelmek felfedezésére és átélésére. Mert végső soron nem az intellektus által tanulunk. A legjobb példa erre talán a vonzás törvényeként emlegetett automatizmus. Mindannyian tudjuk, miként működik, mégis elég kevesen rohangálnak a világban szabadon és boldogan. No, ez a különbség a tudás és a megélés között.
Az emocionális késztetéseket tudatosan, vagy korábbi traumák okán zár alatt tartó ember hisztérikusan retteg azok közelségétől, akik megélik, kimutatják érzelmeiket. Nem kell nagy dolgokra gondolni, a riadalom kiváltásához bőven elég, ha például olyasvalakivel találkozunk, akiről lerí, hogy képes sírósan boldog lenni attól, hogy él. Vagy gondoljatok arra, milyen (ál)szemérmesen fordulunk el, ha valakit könnyezni látunk egy hangversenyen vagy színházban, és adunk neki mindenféle szociális pótcselekvéssel időt, hogy rendezze vonásait.
Mindezt mivégre?
Nagyon kedves ismerősöm – aki sarkig tárt szívvel él – fogalmazta meg: tudja, hogy sokat és nagyot sérülhet, és mégis: eszében sincs becsukni a kapukat. Mert az érzelmei által él igazán, a lelki tapasztalatai miatt érzi valódi emberi mivoltát.
Kedvesek, legyetek bátrak! Öleljétek Magatokhoz az érzelmeiteket! Merjetek érzelmeket adni, és – legalább ennyire fontos – legyetek bátrak érzelmeket elfogadni! A lélek megtagadása, a kőszívűség pillanatai: elvesztegetett idő. Semmivé foszló, hiábavaló, elfecsérelt részei az édes-drága életidőnek.
Köpjétek ki a maszlagot! Nem a hivatali idő drága, hanem az, amit saját lelkünk árulójaként, álcaközönyben, ridegen töltünk. És nem is mindig a földi létben fizetjük meg ennek az időnek a borsos óradíját. Figyeljetek oda, hiszen nagyon könnyű átejtődni. Holott az érzelem tüzében ég el a salak, itt az alkímia egyik kihagyhatatlan kulcsa.
A valódi vágy, a magyarázhatatlan, lélekmélyből származó érzelmek jelzik karmikus feladatainkat, amiket mi tettünk oda, magunknak. Érezni annyit tesz, mint lehetőséget kaphatni a fejlődésre. Az érzelmek jelentik az életben levést, ők jelzik, hogy még nem futott le a meccs, még nem írt le bennünket a kozmikus zsűri. Az érzelmek adják a lehetőséget a megváltásra.
A fájdalom is, a vágyódás is, a harag is, a szerelem is.
Főként a szerelem.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
