Oldal kiválasztása

A mostani napok arról is szólnak, vajon mismásolunk, vagy belemondunk a dolgok közepébe, úgy, ahogy vannak. Gyakorta összemossák a racionalitást az egyenes kommunikációval, ami érzésem szerint komoly csúsztatás. Mert ugyanúgy lehet lelki dolgokban is karakánul fogalmazni.

Kép: alphacoders.com

Kép: alphacoders.com

Ugyanúgy meg lehet mondani, vagy ki lehet fejezni, hogy valamit másként érzünk, valamilyen szituációban más megoldás tenne bennünket boldoggá.

Ha valamit feketén-fehéren megmondunk, az azt jelenti, hogy nem szürkítünk, nem ködösítünk. Tisztán fejezzük ki magunkat. Ezzel pedig nem csak magunkat tiszteljük meg, hanem társunkat (társainkat) is. Ez az „igen és a nem” varázsa. A következetesség. Gyermekekkel, felnőttekkel és háziállatokkal egyaránt könnyebben szót értünk, ha következetesek és tisztességesek vagyunk. Ha – régi vesszőlovas vágtáink – súlya van szavainknak.

Elgondolkodtató továbbá, hogy igyekszünk érzelmi átlagokban élni. Nem vállaljuk fel végletes hangulatainkat, szélsőséges véleményünket az élet bármely kérdésében. Igyekszünk a tányér közepén maradni. Mert a szélre sodródó betűtésztákat eszik meg először.

Pedig itt is megkönnyítenénk mindenki dolgát, ha megélnénk hangulatainkat, vagy legalább tudatosítanánk őket.

Jó, ha észben tartjuk: a hazugság karmateremtő intézmény. A kapcsolódó beavatás annak felismerése, hogy a hazugság nem csak kifelé, hanem befelé is érvényes. Amikor nem tudatosítjuk sötét oldalunkat, amikor nem vállaljuk fel (nem nevezzük nevén) lobogó vágyainkat, magunkat csapjuk be, és ezekért az ámításokért ugyanúgy „fizetünk” mintha hites társunkat ejtenénk át. Az univerzális könyvelésben nincs kettős mérce és kreatív számvitel.

Viszont jó hír, hogy nincs Számvevőszék sem. A felelősség is csak a saját sorsunkkal szemben terhel minket. Azzal szemben azonban száz százalékig.

Pálcák a kézben, áldás az úton.