A most érkező időszak lassanként átszínezi titokkutató késztetéseinket. Továbbra is megmarad a rejtett világok, a láthatatlan üzenetek és létezés felé forduló érdeklődő figyelmünk, a saját utas beavatási élményekkel kiegészítve. Továbbra is fűszerezi mindezt a gyors gyógyulási, regenerálódási képesség (no igen, ha felismerjük a betegség láthatatlanba húzódó gyökereit és megszüntetjük az okot, ripsz-ropsz megszűnik a tünet is). Akinek efféle ambíciója van, egészen nyugodtan gyógyítsa társait is. Gyógyít a beszélgetés, az értékes idő, teljes jelenlét, figyelem. Sőt, ezeknél kevés dolog gyógyít jobban. Ide tartozik az ölelés is. Az érintés mágikus erővel bír. Használjátok szeretettel!
Ejsze, ott hagytam el, hogy a következő néhány hétben a spiritualitás, érzelmek, rejtett minőségek, talányok és befelé fordulás hangulatába beszűrődik a kifelé indulás vágya.
Amire a meditáció magányában ráébredtünk, amit belső munkánk során megtanultunk, azt kívánjuk kivinni a külvilágba, megmutatni a többieknek. Hangsúlyosabbá válik a tanulás és/vagy a tanítóvá válás. (Ne mindig csak katedrákban tessen’ gondolkodni!)
Most egyre fontosabbá válik a távlatokban történő tervezés, a nagyívű gondolkodás, az igazság kutatása (ami már nem földi, hanem egyetemes isteni igazság). Más szinten természetesen az is megjelenhet, hogy elkezdünk érdeklődni a politikai guminyuszik iránt. Ezt persze azonnal felismerjük és meghaladjuk, de azért leírom, mert olykor számítani kell rá.
Szellemi szinten sokkal aktívabbak leszünk a következő cirka négy hétben, vallási és filozófiai kérdésekre jobban rááll a szemünk, agyunk.
Az előző néhány hétben megszerzett belső nyugalmat, érzelmi egyensúlyt és beavató tudást most lehozzuk a hétköznapok világába. A tanítóvá válás fontos mozzanata ezeknek a heteknek, és újra nyomatékosítom, hogy tanítani sok dologgal lehet. Mondjuk példamutatással, helyzetek teremtésével, érzelmi reakciók kiváltásával, tapasztalatok generálásával. Előjelek nélkül, persze.
A nagyszerűség újabb színfoltja (már régen túlszárnyaltuk a Windows haladó színbeállításait is), hogy a mostani néhány napban világosan megérthetjük álmaink, lelkünk mélyének üzeneteit (azért az érzelmek és a spiritualitás továbbra is erőteljesen jelen van, ugye emlékszünk?).
Most kifejezetten könnyen és szívesen cselekszünk társaink érdekében. Az önzetlen segítség és az odafigyelős beszélgetések ide is számolnak.
Jutalomrágcsa, hogy most megvalósíthatjuk – immár az anyag világában, gyakorlatban, fizikai szinten – ami megmutatkozik előttünk álomban, megérzésekben. És ez, Kedvesek, már felnőtt pálya. Ismét lehet gyakorolni. Helyesebben ilyenkor nem tudunk nem gyakorolni, nem tudunk nem teremteni. Bölcs ember ezért – ha már mindenképpen muszáj – olyasmit teremt, aminek örülni lehet. Nem igaz?
Pálcák a kézben, áldás az úton.
