Oldal kiválasztása

Kérem szépen, idén december 22-e spirituális nagyüzem.

Először is születik a Fény, rögtön a nap kezdetekor (vagy az előző nap legvégén, attól függ, honnan nézzük). Most lép át a Nap a Bak zodiákusi jelébe, teszi mindezt a Tejúton, a Kígyótartó csillagai alatt. A lelkünkben (minden esztendőben újra) születő Fény a magas világok üzeneteivel, fényével töltekezik, és magában hordozza a gyógyítás programját. Ha úgy tetszik: a magyarság alapértelmezett, lelkekbe kódolt küldetését.

Ehhez jön még az Újhold, ami mindig megújulás, új kezdet. Most éppen Tejút-üzenetekkel ékesen, az anyag világában megnyilvánulásra vágyó isteni elvekkel gazdagon. Az isteni fényesség születésével most valami egészen új kezdődik életünkben, ha engedjük.

Kép: richpoi.com

Kép: richpoi.com

A Fény dobbant pályája legmélyebb pontján és heveny emelkedésbe kezd. Szebb képpel élve: a Kerecsen (Lélekmadár, az isteni Hórusz) fogja vigyázva karmai közé a sötétség legmélyén vándorló Fénymagot, és emeli magával a magosba. Ahogy a Turul szárnyal egyre magasabbra, úgy lenne illendő mostanság már a híres-neves Turul-nemzetnek is önMAGára találni, önMAGára ismerni, és ebből a minőségből (lelkiségből, szellemiségből) kiindulva tenni a dolgát.
Kevéssé mellkast döngetni, kiáltványt fogalmazni, pártokat alapítani meg dumálni össze-vissza, sokkal inkább csendesen, ám annál hatékonyabban elkezdeni tenni a dolgunkat. Mindenkinek, egyenként, ott, ahol vagyunk.

Mindig lehet (és érdemes is!) tanulni, ami egyben azt is jelenti, hogy sosem fogjuk azt érezni, hogy valamire készen vagyunk, hogy mienk az összes tudás, hogy megkaptuk a jogosítványt. Mindennel pontosan úgy van, ahogy a gépjárművezetésnél: először megkapjuk a papírt, aztán, a gyakorlat tanít meg bennünket valóságosan vezetni. Az pedig már a Mindenség csodálatos rendezői kompetenciája, hogy nem hoz bennünket össze olyan társakkal, akiknek nem tudunk semmit adni, nem tudunk újat mutatni. És fordítva.

Nem elkezdeni valamit, amit már régen tennünk kellene (nem gyógyítani, nem szeretni, nem beszélgetni, nem működni az eredeti terv szerint ott és azzal, amink már megvan): szánalmas alibizés, a saját időnk és társaink drága idejének felelőtlen pazarlása.

Ez a hétfő sokak számára fontos kérdést hoz. Sok-sok ember életében érkezett el az elhatározás, a döntés ideje. Akár egyéni, akár tágabb értelemben.

Mire gondolok konkrétan? Hát arra például, hogy a magyarság nézetem szerint nem merül ki abban, hogy állunk a szirttetőn, borús tekintettel távolba révedünk és engedjük varkocsunkat a széllel játszani, olykor dobolunk kicsit, közben végtelenített üzemmódban sajgatjuk szívünkben a minket ért igaztalanságokat és keserűségeket.

Megkérdeztem a lelkemet, mit gondol erről a témáról. Szerinte a magyarság vezérlő csillagzata magában hordozza a cselekvés elvét. A tevékenységet. Az előreTEKINTÉST és az előreLÁTÁST. A mozgást. A gyógyítást, tanulást és tanítást, és szeretetet, élethosszig. Ez MIND aktív kategória.

Kedvesek, a tétova p.csölés ideje lejárt. Aki tenni akar, tegyen! Ideje van a feketének és a fehérnek, az igennek és a nemnek. Az elhatározásnak.

A Mag népe büszke arra, hogy ő a Fény Tudásának letéteményese. Akkor hát, Hölgyeim-Uraim, ideje játszani. Születik a Fény, üres a színpad, a közönség lélegzetvisszafojtva figyel.

Pálcák a kézben, áldás az úton.