Az elkövetkező néhány napban érezhetjük úgy, hogy mindenhol falak és korlátok emelkednek elénk-fölénk. Az emberek úgy viselkednek, mintha nem egy nyelven beszélnének velünk, a kommunikációs kísérleteink megfeneklenek, akadályba ütközünk, és egyáltalán minden és mindenki csak a mi lelkünket akarja beszorítani, leláncolni, csak a mi szabadságunkra fáj mindenkinek a bal felső négyese.
Eltitkolják a valódi szándékokat, korlátozzák az igazság kiderülését, erőszakkal a lelkünkbe gázolnak és el akarnak minket tiporni.
No. Ez volna az a helyzetgyakorlat, amikor a fejlődni és tanulni vágyó azt mondhatja:
– „Nem fal. Pergola.”
– „Nem korlát. Mászóka.”
– „Nem zátony. Támasz a lendületvételhez.”
– „Nem akadály. Pohártartó.”
– „Nem szorít. Óv a széteséstől.”
– „Nem lánc. Ékszer.”
– „Nem titok. Talány.”
– „Nem lehúzó, nehéz erő. Atyai örökség az Élethez.”
Ímhol a lehetőség, szabad gyakorolni. Pálcák a kézben, áldás az úton.
