Az asztrozófia ezt a tudást azzal a varázslattal egészíti ki, hogy megmutatja: ebben a mostani (hosszabb) időszakban a spirituális keresőket és kérdezőket az angyali világ hihetetlen mértékben segíti. Magyarul ez annyit jelent, hogy ha egy lépést teszünk az angyalok felé, ők hanyatt-homlok elkezdenek rohanni felénk. A hasra esés határán egyensúlyoznak, annyira vágyják ránk önteni segítségüket, áldásukat. A Fény angyalai nem kiszúrásra játszanak. Az ő céljuk és örömük is az, ha az Isten-gyermek szintet ugrik, emelkedik. El ne higgyétek, hogy csak a szenvedések tanítanak! (Persze ha ez így túl profán gondolat, akkor hagyjatok szegényeknek békét, hadd szepegjenek a glóriájuk közepén.)
Velem vagytok még? Akkor döntsünk le egy újabb tabut (ha már feljebb erről írtam…)
Az angyalmágia nem feltétlenül arról szól, hogy valami vetítős szöveget megírunk előre (a biztonság kedvéért archaikus nyelven, hátha nem értik az Angyalok ezeket a modern kifejezéseket), aztán templomban, alázatosan, a sok púder között szorongva, sutyorogva megemlítjük, hogy ha esetleg erre járnak és nincs egyéb dolguk, megtehetnék ezt vagy azt, bár úgysem érdemeljük meg, mert eleve bűnösök vagyunk, de azért talán… Ha én angyal lennék, tuti elmenne a kedvem a szakmámtól. (A Létezés szerencséje, hogy nem vagyok angyal.)
Próbáljátok ki, hogy amikor legközelebb angyali segítséget kértek, olyan hangnemben tegyétek ezt, mintha egy régi baráttól kérnétek valamit, akiről minden kétséget kizárólag tudjátok, hogy birtokában van annak, amit kérni akartok tőle, és hogy minden vágya, hogy ezt odaadhassa végre. Járja át ez a tudat az egész valótokat, majd saját szavaitokkal, mondjátok el egyenesen, amit akartok. Úgy, ahogy van. Ohne habcsók.
Minden manír, minden szenvelgés, minden szépítés hazugság. Az angyali világ nem tud mit kezdeni a hazugsággal. Közben égjen gyertya, és az sem árt, ha előtte három nappal már nem esztek húst és állati zsiradékot, nem isztok alkoholt.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
