fbpx

Blog

Lilith-Vénusz

Újra itt az idő fizikai szinten megvalósítani lelkünk vágyait, álmait. Ezen kívül ismét erőt kapunk ahhoz, hogy kapcsolatainkban megjelenő csomóinkat feloldjuk, kisimítsuk a visszatérő, gyűrődéses mintákat. Érdemes figyelni arra, milyen példát követünk családi vonalon. A felismerés fél siker, innen a szabadulás már rövidebb táv. Ha nem feltétlenül és kifejezetten arra vágyunk, akkor ne ismételjük meg felmenőink ballépéseit, főleg azokat ne, amelyek nekünk is fájdalmat okoztak. A sebeket, kellemetlennek ítélt tapasztalásokat nem azért kapjuk, hogy változatlanul továbbítsuk őket gyermekeinknek. Ebből a célból a korlátok és feltételek nélküli szeretetet, türelmet és elfogadást kapjuk.

Mozgás van továbbá női és művészeti fronton is. Szerda este indul egy hosszabb időszak, amelyben művészi és/vagy asszonyi minőségünkben számottevő változás, felszabadulás kopogtathat. Jól tudom, hogy Nektek ezzel nincs már dolgotok (vagy majdnem semmi), de talán hallottatok olyanról, aki látott valakit, aki ismer hölgyeket, akiknek gondjaik adódnak nőiségük, női szakralitásuk megélésével.

140306Újból és nyomatékosan leszögezem, hogy egyáltalán semmi közöm semmiféle feminista mozgalomhoz (hanem ellenkezőleg), viszont örömmel kezelem helyükön a férfi és női típusú erőket, szívesen hívom fel a figyelmet arra, hogy a női létnek (is) vannak olyan misztériumai, melyeket meg- és átélni felszabadító. Ezek a felismerések és élmények nagyon sokat tehetnek hozzá egy ember életéhez, tekintve, hogy egy alapvetően női természetű bolygón élünk, és hogy nekünk (női lélekkel női testben élő szellemlényeknek) egyértelmű és közvetlen kapcsolatunk van ahhoz a kimeríthetetlen energiaforráshoz, mely által gyakorlatilag bármilyen terhet képesek vagyunk elhordani, bármilyen betegséget, sebet vagy fájdalmat képesek vagyunk meggyógyítani.

Ez pedig nem elsősorban kiváltság, hanem felelősség és gyönyörű kötelesség.

Lehetőséget kaptunk arra, hogy önmagunkon kezdve gyógyítsuk világunkat. Lehetőséget kaptunk, hogy a nőiséghez kapcsolódó rituálék, hagyományok, legendák és ismeretek terjesztése által anyáról leányra szálljon a tudás, melynek eredményeként valóságos szintemelkedés indul az élet hétköznapi területein is.

A minden nőben meglévő képesség egyben kötelez is: merjük-e, akarjuk-e gyógyítani a hozzánk közel álló, velünk kapcsolatba kerülő embereket? Akár válogatás nélkül: nőket, gyermekeket, férfiakat. Használjuk-e égtől kapott képességeinket annak természete szerint, mikor minek érezzük helyét és idejét?

Vagyunk-e elég bátrak ahhoz, hogy az álarcok és a közöny világában őszinte lélekkel, tiszta szándékkal forduljunk társaink felé? Hogy megosszuk lelkünk bíborfényét mindazzal, akinek ez esély a könnyebbülésre, gyógyulásra, tisztulásra.

Ez természetesen nem erőszakot jelent, vagy tolakodó, saját tükröződésében gyönyörködő, reflexiójától elvakított hiú kirakatjátékot. Ez – a számtalan aspektus közül egyetlen, véletlenszerűen kiragadott példával – úgy jelenik meg, ahogy Romain Rolland olyan szívbeégően megfogalmazta sok évvel ezelőtt:

„Nehéz a szíved. Add ide, hadd vigyem!”

Belátom, az első lépés talán nem annyira egyszerű. Ám utána minden gördülékenyen megy magától.

Higgyétek el: vannak olyan sebek, amelyeket csak egy asszony ölelése gyógyít, és van olyan kimerültség, amit nem hoz helyre alvás. A nő dolga ilyenkor az, hogy felismerje a szükség láthatatlanul könyörgő jeleit, és szeretettel, bőven, viszonzás nélkül adjon abból, ami neki korlátlanul rendelkezésére áll.

Az év körén most kezdődik, és hosszan lesz még hangsúlyos a minőségi nőiség felszabadításának lehetősége. Figyeljetek oda, és ha érte nem is, legalább ellene ne tegyetek.

Pálcák a kézben, áldás az úton.