Kép: alphacoders.com (Black Swan)
Szombaton kommunikációs helyzeteinkben érzékelhetünk némi megtorpanás-jelleget. Semmi akadály, semmi vészes, csupán incifinci, finom energiák huppantják meg a gördülést. Ha sikerül őket fülön csípni, figyeljük meg, mely kapcsolatainkra, mely életterületekre hatott ez a kis tétovázás. Később hasznos lesz ez az ismeret.
Az eljövő három-négy napban hatalmas energiákkal rendelkezünk. Az egyetlen titok, hogy tudni kell, hogyan uralhatjuk őket. Képzeljétek ezt úgy el, mint a tűzoltótömlőt. Ha nem uraljuk (nem fogjuk erősen), csapkod össze-vissza, mint a dilis vipera, mindent összevizez, közben leég a ház. Ha azonban képesek vagyunk irányítani, seperc alatt kiolthatók a lángok a segítségével.
Így van ez a mostanra bekészített hegyarrébvivős energiákkal is. Egyfelől jó, ha tudjuk, hogy erőinket most lelkünk legmélyebb tárnái rejtik, tehát ha valamit alkotni akarunk, akkor Mória bányáiba kell alászállnunk az értékes tartalomért. Másfelől pedig tartsuk szem előtt, hogy az irányíthatatlan erő szinte rosszabb, mint a nincserő. Előbb tehát érdemes megizmosodni (mondjuk lelkileg, szellemileg és misztikailag), hogy képesek lehessünk kézben tartani azokat az erőket, amiket vágyunk megidézni, használni.
Csak a balesetek elkerülése végett.
Ebben a pár napban lehetőségünk adódik a teljesség megélésére, és fontos dolgokat tanulhatunk – önnön mélységeink mellett – a határainkról is. Mind befelé, a központunk felé, mind a Végtelen irányába. Nem biztos, de van rá esély, hogy a kettő végül is egy.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
