fbpx

Blog

Napszálló

Az idei ősz kezdetét a keddre virradó hajnal sötétje rejti.

Kép: alphacoders.com

Kép: alphacoders.com

Jelképes értelemben most indul el a Fény, hogy beragyogja belső világunkat. Ebben az időben száll alá a mesehős, hogy megküzdjön az alvilág lényeivel és felhozza az elrabolt királylányokat, nemesfém almákat, egyéb élőlényeket és vagyontárgyakat. Most veszi kezdetét az évnek az az időszaka, amikor a belső történések válnak hangsúlyossá, figyelmünk is befelé fordul. Ahogy rövidülnek a nappalok, úgy terelget bennünket a Természet is afelé, hogy fedezzük fel újra az álmainkban rejlő üzeneteket, és szenteljünk időt a meditációnak, merengésnek, önismereti gyakorlatoknak.

Ilyenkor célszerű nem a neonfényezett plázákban keresni menedéket, hanem gyertyafény mellett zenét hallgatni, olvasólámpa fényénél verseket hívni lelkünk társaságául. Szépen, finoman, harmonikus folyamatossággal átúszik életünkbe a nyugalom, a lassulás.

Ami azonban kifelé téli álom, az a mélyben aktivitás, változások, kalandok, ráébredések. Nyújtózzunk nagyot, sóhajtsunk párat. Hónapjaink vannak erre a munkára, és aztán jövőre újra. Nem kell sietni. De azért érdemes minden nap ápolni a Fényt. Kívül is, belül is.

Délidőben átvonuló hatásként hűsítő, csendes harmóniákat tapasztalunk. Olykor jó lazítani, jó, ha béke van és lelki egyensúly. Folyton forrni nagyon fárasztó.

Emellett ma érzékelhetjük a kozmikus igazságok finomságait. Kitűnő napok ezek a tanulásra, megértésre, eszmecserére.

Nem vitát és veszekedést írtam, hanem figyelemmel teli, szeretettel átszőtt eszmecserét. A sugárzó szeretet minősége nem kihagyható.

A haladó szint ugyanez, csak itt már nem a szeretteinkre sugárzunk csak, hanem a lehető legtöbb emberre. A mogorva buszvezetőre, a bunkó taxisra, a rosszindulatú ügyintézőre, és így tovább. Mert ők azért olyanok, mert kevés jutott Nekik figyelemből, szeretetből.

Varázsoljunk, Kedvesek! Ideje van.

Pálcák a kézben, áldás az úton.